Amikor Racheal Acuff (32) észrevette, hogy a vizelete véres, azonnal kocsiba ült, és kórházba ment. Az amerikai nő tudta, hogy ez a vesebajt jele. Az orvosok azonban azt állapították meg, hogy tüdőgyulladása van. A kétgyermekes édesanya állapota azonban a következő 12 órában hirtelen romlani kezdett. Az utolsó dolog, amire emlékszik, mielőtt három hétre elkábították, hogy egy csomó teszten esett át, hogy kiderítsék, mi lehet a baj.
Amikor magához tért, megtudta, hogy szeptikus sokkja volt és dialízisen esett át. 38 napot töltött az intenzív osztályon, mielőtt hazaengedték. Ezután két hétig rehabilitációs intézetben volt, ahol visszanyerte az erejét, és újra megtanult járni Az elkövetkező hónapokban több amputáción esett át (le kellett vágni a lábujjait, egyes ujjait és a jobb kezét), a majdnem halálos kimenetelű betegség miatt ugyanis ezen testrészeinek a vérkeringése leállt.
– Orvosilag semmi nem magyarázza, miért vagyok még életben. Emlékszem, a családom hogyan sírt, amikor a doktor megmondta nekik, hogy búcsúzzanak el tőlem. Én azonban annyira be voltam nyugtatózva, hogy nem tudtam semmit sem mondani. Tehetetlen voltam, de tudtam, hogy harcolnom kell, hogy bebizonyítsam, az orvosoknak nincs igazuk. Nem éreztem, hogy itt lenne a vég, nem akartam meghalni. Amikor magamhoz tértem, még jobban küzdöttem az életben maradásért, mint valaha – meséli Racheal, aki szerint ha valami rossz történik, emlékezzünk rá, nem az élet rossz, csak az az egy nap, és a holnap jobb lesz.