Japánban a lakhatási lehetőségek nem egyszerűek, mivel az ország túlzsúfolt, ugyanis 126 millió embernek kell néhány szigeten elférnie. Azonban a kis alapterületű lakások ellenére sok házaspárnak két ágya van és az esetek többségében külön alszanak.
Számunkra elég furcsa szokásnak tűnik az, hogy a japán házaspárok a házasság után nem alszanak egy ágyban. Ennek vannak ésszerű okai, amelyeket most megpróbálunk felsorakoztatni.
A hosszú ideig együtt élõ párok számára a szenvedély fokozatosan elmúlik, ez egy természetes folyamat. A japánok a házasságkötés után házastársukban egyre kevésbé látják a nagy Ő-t, elég hamar inkább felebaráti szeretetet kezdenek el érezni irántuk.
A férj és a feleség gyakran eltérő munkarendben dolgozik, így azért, hogy ne zavarják egymás álmát az ébredéssel, inkább külön ágyban hajtják álomra fejüket.
A külön alvásnak megvan az az előnye, hogy nem kell a másik horkolását hallgatni és az ágyon is sokkal kényelmesebben el lehet férni.
Talán az egyik legnyomósabb érv a külön alvás mellett, hogy a japán anyák inkább gyermekeikkel alszanak. A kutatók úgy tartják, hogy csecsemőkorban és korai gyermekkorban a szülőkkel való alvás előnyös a gyermek további fejlődése szempontjából.
Ezen érveket hallva az embernek kettős érzése támad: egyrészről érthetetlen, hogyan tud valaki házastársától külön aludni, másrészről, a felhozott érvek elég ésszerűnek tűnnek. Önnek mi a véleménye? Jobb külön aludni?
Leave a Reply