Tegnap volt a 101. évfordulója annak a természeti katasztrófának, amely 1924. június 13-án végigsöpört a Zsámbéki-medencén. Az EF4-es erősségű tornádó hat perc alatt óriási pusztítást végzett, több száz épületet rombolt le, kilenc ember életét követelte, és több mint hatvanan megsérültek.
A történelmi esemény emlékeztet arra, hogy a természet ereje kiszámíthatatlan és pusztító lehet.A biai tornádó nemcsak Magyarország, hanem Európa történetének egyik legerősebb forgószele volt. A 320–345 km/órás széllökésekkel tomboló vihar 70 kilométeres útvonalon pusztított, és a térség lakóinak életét gyökeresen megváltoztatta. Az esemény rávilágít arra, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek nemcsak távoli országokban fordulhatnak elő, hanem itt, Közép-Európában is.
Mekkora volt a pusztítás?
A tornádó Biatorbágy, Páty és Torbágy településeket érintette leginkább.
Bián 400 ház rongálódott meg, közülük 65 teljesen elvesztette a tetejét, és négy épület összeomlott.
Torbágyon 20 ház dőlt romba, és közel 200 épület sérült meg. A légnyomás drámai csökkenése és a hatalmas széllökések olyan mértékű károkat okoztak, amelyek helyreállítása évekig tartott.
Mit mondott a helyi közösség?
A szemtanúk beszámolói szerint a tornádó legalább három tölcsér egyesüléséből alakult ki, és sötétségbe borította a vidéket. Egy helyi lakos így emlékezett vissza: „Mintha a pokol szabadult volna el. A szél mindent magával ragadott, és a házak úgy omlottak össze, mintha kártyavárak lennének.” A tragédia mély nyomot hagyott a közösség emlékezetében, és a helyi legendák részévé vált.
Milyen tanulságokat hordoz?
A biai tornádó története figyelmeztetés arra, hogy a természeti katasztrófákra való felkészülés elengedhetetlen. Bár az időjárás előrejelzése azóta sokat fejlődött, a közösségi összefogás és az infrastruktúra fejlesztése továbbra is kulcsfontosságú a hasonló események hatásainak minimalizálásában. A tornádó emléke ma is él, és arra ösztönöz, hogy tisztelettel és elővigyázatossággal forduljunk a természet felé.
Forrás