Nem akart színész lenni, a legnagyobbak egyike lett. Tíz éve nincs köztünk minden idők egyik legszebb hangú magyar színésze, Bitskey Tibor. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színészt, érdemes művészt 2015 február másodikán veszítettük el.Kevesen tudják róla, de Bitskey Tibor nem színésznek készült. Voltak, akik pályája kezdetén operaénekest akartak belőle csinálni, hiszen hangja két és fél oktávos volt. De akár sportoló is lehetett volna. Síkfutó és gátfutó ifjúsági országos bajnok volt, tízpróbázóként az 1952-es helsinki olimpiára is ki akarták vinni. De nem csak az atlétikáért rajongott, a futball is fontos szerepet játszott az életében, később egyik alapítója és jobbszélsője volt a színészválogatottnak. „Egyedül a versek szeretete kötött ehhez a szakmához, már hét-nyolc éves korom óta rendszeresen kértek fel iskolai szavaló versenyekre, de valójában építésznek készültem.
Az érettségi után a Műegyetemre akartam jelentkezni, de aztán édesapám elvesztette az állását, így munkába kellett állnom. A Béke szállóban dolgoztam, ahol műsoros esteket szerveztünk, azokon mondtam verseket. Sok színész járt oda akkoriban, Somló István, Görbe János, Turgonyi Pál rendszeresen benéztek, és az egyik ilyen esten hallottak meg szavalni. Mondták is rögtön, hogy nekem színésznek kell lennem, de nem mehettem a főiskolára, dolgoznom kellett. Végül Turgonyi Pali hívta fel a figyelmemet, hogy a színművészetin esti tagozat indult, amit a munka mellett is el tudnék végezni. Elmentem, bár semmi önbizalmam nem volt, biztosra vettem, hogy nem vesznek fel. Végül elsőre bekerültem” – mondta el korábban a Blikknek.
Bitskey csodálatos alakításait nemcsak a színházrajongók élvezhették, az egész ország rajongott filmbéli alakításaiért.
„Annak idején írtam egy cikket az úgy nevezett alternatív rendezők ellen, így ők aztán nem is hívtak soha. Viszont a legnagyobbakkal valóban sokat dolgoztam, és ez csodálatos emlék. A Rákóczi hadnagyát hatvan országban vették meg, ami egyértelmű rekord. Egészen más volt akkor a filmgyártás, nagyon jó dolgunk volt. Igaz, magunk is csodálkoztunk, hogy az akkori rendszer nem hogy megtűri, de támogatja is ezeket a hazafias filmeket. Talán így akarták bebizonyítani, hogy a kommunista vezetés milyen »„szabadelvű és objektív«” a magyarság kérdésében” – mesélte.
A ma már Budapesthez tartozó Rákoskeresztúron született 1929. szeptember 20-án. A Színművészeti Akadémiát 1953-ban végezte el, de már 1951-től a Magyar Néphadsereg Színháza ösztöndíjas tagja. 1959–1964 között a Nemzeti Színház, 1964–1974 között a Vígszínház tagja volt. 1974–1996 között a Thália, illetve az Arizona Színház vezető művésze. Számos filmszerep és televíziós alakítás sorakozik színházi szerepei mellé. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész 85 évet élt.
Forrás
