Búcsúzik az ország.
Rövid betegség után, 88 éves korában meghalt a Blikk egykori főszerkesztő-helyettese, Müller Tibor. A neves újságírót, lapszerkesztőt családja mellett a barátai, ismerősei és a hazai újságíró-társadalom gyászolja. A Blikk így emlékezett az egykori kollégára.
Valamikor réges-régen, mondhatnánk, hogy egy távoli galaxisban, de valójában a Szugló utcában, az akkori Blikk szerkesztőségében ismerhettük meg őt. Ifjú újságíróként tisztelettel figyeltük és hallgattuk őt, szigorú tekintetű, szikár, halk szavú embernek tűnt, akinek érdemes volt odafigyelni a mondandójára. Amikor Müller Tibor a terembe lépett, a nevetgélés elcsöndesült, mindenki egy kicsit összébb húzta magát – hiába no, „elöljáró a fedélzeten”, ilyenkor jobb az óvatosság. De a mély hangon elmormolt észrevételeken, instrukciókon, olykor dorgálásokon túl mindig előkerült egy-egy vicces megjegyzés, a rá jellemző ironikus humor és az önirónia is.
Azok szerint, akik jobban ismerték őt, egész életét öniróniával élte. Azt a külső, kemény páncélt, amit mi, fiatalok felfedezni véltünk rajta, azt pedig még a háború vérzivatarában növesztette – egészen kicsi gyerekként. A főváros ostromát szülei nélkül maradva élte át, teljesen önmagára utalva, ilyen kezdetek után nem csoda, ha nem egy kenyérre kenhető, szépelgő zsurnalisztaként találta meg a helyét a világban. Kőkemény vitapartnerként, felettesei előtt sem összerezzenő, felkészült és klasszikus tudással, műveltséggel bíró emberként emlékeznek rá közvetlen kollégái. A rendszerváltás után a Mai Nap alapítójaként tette le névjegyét a nyomtatott sajtóban, majd többek között a Kurír, a Blikk, és a Vasárnapi Hírek vezetésében vállalt szerepet és egyben adta át tudását fiatal újságírók sokaságának.
Müller Tibor, emlékezni fogunk rád, legyen neked könnyű a föld!
Forrás
