A hollywoodi filmek gyakran túl messzire mennek, és az amerikai valóságot csaknem álomként próbálják átadni a nézőknek. Ha a film nem valahol a felhőkarcolók között játszódik, akkor többnyire olyan utcákat láthatunk ahol egyforma házak sorakoznak tiszta, rendezett területekkel és ami szemet szúr egy európai nézőnek az az, hogy a telekhatárokon nincsenek kerítések.
Európai szemmel érthetetlen az, hogy miért nem húzódnak kerítések a telkek között.
Erre a válasz a mentalitásban keresendő. Az Egyesült Államokban a magántulajdonnak és a személyes tér fogalmának nagy súlya van. Minden állampolgár tisztában van azzal, hogy magántulajdonát az állam védi, és emiatt saját magának is joga van megvédeni azt.
Az amerikai városok negyedeket alkotnak, amelyeket az ott élő családok gazdagsága szerint kategorizálnak. Az ingatlanfejlesztők tucatnyi azonos telket hoznak létre egy eladandó területen egy meghatározott áron, amely elérhető egy adott osztály számára.
Minden ilyen negyednek megvannak a saját szabályai. Amikor valaki megvásárol egy házat, egy sor dokumentumot aláír, amelyek szigorúan meghatározzák, hogyan kell kinéznie ingatlanának. Ebben olyan abszurd dolgok is meg vannak határozva, hogy például mekkora lehet a gyep magassága.
Ezeket a korlátozásokat a lakosok maguk határozzák meg a lakógyűléseken. Tehát megtilthatják a kerítések építését, vagy meghatározhatják azok maximális magasságát, a házak színét, vagy például azt is, hogy a ház melyik oldalán lehet felszerelni a légkondicionálót, és így tovább. Mindez annak érdekében történik, hogy a lakónegyed arculata vonzónak tűnjön, és az ingatlan ára ne csökkenjen.
Leave a Reply