Mellékszerepeket kapott egész életében Máriáss József, talán ezért, amikor idős korára megkapta Böhm bácsi szerepét a Szomszédokban, úgy ragaszkodott hozzá, hogy a halálos ágyánál forgatták az utolsó jelenetet – emlékszik vissza az Újságmúzeum. Dunakeszin született 1920. február 23-án. Mint idős korában mesélte, az édesapja Grazban volt orvos, az édesanyja pedig ápolónőként dolgozott, s végül az I. világháború idején találkoztak. Ebből a szerelemből született a kis József, aki a piaristákhoz járt gimnáziumba, majd jogásznak tanult.
Történt, hogy mikor még a II. világháború alatt Rózsahegyi Kálmán színitanodájába járt, lehetőséget kapott, hogy találkozhasson a híres íróval és színházi emberrel, Bárdos Artúrral. Félénken bekopogott az irodájába, Bárdos fel sem nézett az asztalától. A csöndet végül az író törte meg: hát akkor csináljon valamit! Máriáss pedig két verset is elszavalt nagy átéléssel. Bárdos nem reagált semmit, csak kiszólt a titkárnőjének: kérem, készítse elő a szerződés! Így lett színész, s bár titkon mindig reménykedett benne, hogy főszerepeket kap, jobbára mellékszereplő volt, de ezzel is megbékélt. Mint mondta, neki a mellékszerepek voltak a főszerepek és mély alázattal készült azokra is. Pedig kritikát is kapott, 1960-ban például az egyik újság azt írta: „A tehetséges karakterszínész jószerivel élete első klasszikus szerepében is megmaradt társalgási színésznek.” Máriáss azonban nem adta fel, s a karrierje során számtalan színházban játszott. Többek között Budapesten, Győrben, Zalaegerszegen és Szegeden is. Fiatalon is idős karaktereket kapott (ahogyan ő fogalmazott: én öregnek születtem), talán azért is, mert egész életében tizenöt-tizenhat dioptriás szemüveget kellett viselnie. Így fordult elő a győri korszakában, hogy egy próbán eltörött a szemüvege, ám így is tovább játszott. A jelenet szerint inasként kellett egy hölgynek bejelentenie a báró érkezését, ám annyira rosszul látott szemüveg nélkül, hogy a hölgy férjéhez lépett oda és őt szólította Blanka asszonynak.
Máriáss József azt tartotta, a színész legfontosabb tulajdonsága, hogy legyőzze a saját hiúságát, hiszen csak így tud hosszú ideig a pályán maradni. Imádta az operettet is, s nem értette, ha valaki komolytalan műfajnak tartja. Egy esetben az újságban is kifakadt: ,,Ha a közönség jól mulat, attól még nem fog összedőlni a szocialista kultúra Magyarországon” – mondta a hetvenes években… Szilassy Ibolya színésznővel kötött házasságot, s két lányuk született. Melinda színésznő lett (61 évesen hunyt el), Ildikó pedig a színészkedés mellett bábművészként is dolgozott, ő volt például a hangja a Süsü a sárkányban a Kiskirályfinak. Sajnos Meixler Ildikó is meghalt már.
De visszatérve Máriáss Józsefhez. Aztán idős korára megérkezett az elégtétel, egy tévés színházi közvetítése során nézte ki magának Horváth Ádám, a népszerű Szomszédok sorozat rendezője. Böhm bácsiként végül az egész ország megismerte, Máriáss pedig boldog volt, hiszen egész életében erre a népszerűségre vágyott. Mint mondta, „Böhm úr olyan nekem, mint egy injekció, új életre kel tőle minden tagom.” Mint kiderült a sorozatban viselt csokornyakkendőt ő találta ki, a latin mondásokat viszont kapta.
Az öröm azonban nem tartott sokáig, Máriáss Józseffel ugyanis közölték az orvosok a letaglózó hírt, hogy súlyos, talán gyógyíthatatlan beteg. Aztán az is kiderült, sajnos menthetetlen. A stáb tagjai után már a fél ország tudta a szomorú hírt. Horváth Ádám mesélte később, hogy Máriáss a szegedi kórházban feküdt, s onnan hívta fel azzal a kéréssel, hogy ne írják ki a sorozatból, ott akar lenni az utolsó pillanatig. Tiszteletben tartották a végakaratát, így az utolsó jeleneteket a szegedi kórházban, majd a színész otthonában vették fel, mivel a kórházból hazaküldték azzal, hogy sajnos nem tudnak mit tenni a kórral szemben.
Még két nappal a halála előtt is forgott a kamera. Mikor a jelenetet leadták a televízóban, a színész viszont már nem élt. A csöndes, alázatos epizodistának 71 évet adott a sors.
