Budapest — Aradszky László (†82) özvegye, Aradszky Éva képtelen túl lenni férje halálán, de a Blikk minden kérdésére őszintén válaszolt.
Úgy tudni, Lacit alvás közben érte a halál. Éva: Amikor a szobába léptem, az ágy szélén ült, de nem úgy, ahogy szokott. A lefekvéshez való készülődés közben érte a halál. Az arckifejezése viszont olyan nyugodt volt, mintha elaludt volna. Mintha a lelke megvárta volna, amíg az ágyhoz ér, de a szíve már nem bírta tovább.
Tudja a halál okát?
Éva: Hirtelen, minden előjel nélküli szívleállás.
Ott abban a pillanatban miért ment be hozzá? Éva: A Sztárban sztárt néztem, és akkor következett a Horváth Tamás produkciója. Poór Pétert mímelte, aki régi barátunk, szólni akartam Lacinak, hogy ezt ne hagyja ki.
Mit gondolt, amikor meglátta? Éva: Erre pontosan emlékszem: „Ó szegénykém, hát ennyire fáradt vagy? Inkább feküdj le rendesen.” Lehet, hogy ki is mondtam, de az biztos, hogy először a kezéhez nyúltam.
Azt is felidézné, az utolsó beszélgetésük miről szólt?
Éva: Hétkor még együtt vacsoráztunk. „Jaj, Éva, ez megint nagyon finom volt” – mondta, és onnan ment a komputeréhez. „Ne gépezzél! Most már pihenjél!” – szóltam utána, és az ajtón keresztül hallottam, ahogy kedvesen visszaszólt. „Nem, nem.”
Megboldogult férje akarná, hogy szomorkodjon? Éva: Biztos, hogy nem. Ha bármilyen gond adódott, Laci mindig azt mondta: Mosolyogj, Éva!
