Boros Lajostól Nagykőrösön, az izraelita temetőben vettek végső búcsút családtagjai és tisztelői hétfőn. Az ország Lali királya életigenlő ember és briliáns elme volt, aki szinte minden megnyilvánulásában sziporkázott, még az egészségi problémái ellenére is. Augusztus 8-án, életének 78. évében, hosszas betegség után hunyt el, halálának híre megrázta a magyar közéletet. Munkatársunk is ott van a temetésen. Sokan összegyűltek a temetőben, az izraelita szertartáson a rádiós unokatestvérei mondtak beszédeket, illetve a család búcsúlevelét is felolvasták.
Hírességeket, pályatársakat nem látott a gyászolók között. “Nagyon szimpatikusan tudta kezelni a sikert. Éltette, de nem lettek sztárallűrjei. Megőrizte azt az embert, aki 1989-ben megnyerte a Ki mit tud?-ot. Minden volt, ami ebben a szakmában lehetett. Ami a legfontosabb: ember volt, nem is akármilyen” – hangzott el. Elhangzott a szertartáson, hogy nem véletlenül Nagykőrösön temetik el Boros Lajost. Többen voltak testvérek, unokatestvérek. Szoros kapcsolatban éltek, gyerekkoruk legszebb nyári élményeit együtt élték át, ott. Habár Lajos kiszakadt egy idő a közegből, a kapcsolat ugyanolyan szoros maradt, mint annak idején. Elmondták, hogy a család az utolsó pillanatig bízott a felépülésében, a kórházi ágyán is tartották benne a lelket. – Volt egy szállóige köztünk: amikor kérdeztük egymástól, hogy van a másik, az volt a válasz, hogy szarul, de büszkén.
Most, amikor bent voltam a kórházban, megkérdeztem Lacitól, hogy van, és azt mondta szarul. Mostantól, ha megkérdezzük, Lajosra fogunk emlékezni” – idézte fel Boros legfiatalabb unokatestvére. A megemlékezés után Boros Lajost végső útjára kísérték, sírhelye a nagykőrösi izraelita temetőben, a főbejárat mellett van.
