Majka gyerekkora keményre sikeredett Ózdon. Ahogy az önéletrajzi könyvében megírja, egy 40-50 fős bandában kettőjükön kívül mindenki roma volt, s annak a csapatnak a 60 százaléka jelenleg is börtönben ül.
Annyira szerették őket, hogy többször is kijelentették nekik: „Ti ketten vagytok azok a magyarok, akikért ölnénk is! “. Noha bevallása szerint, amikor csak tudta, kerülte az összetűzéseket, természetesen ő sem maradhatott ki a balhékból,.
„Azt hiszem, 14 éves lehettem, amikor nagyon megvertek néhányan. Nagymamámnál aludtam, és busszal mentem haza reggel. Február volt, térdig érő latyak az utakon. Leszálltam a buszról, és épp rágyújtottam egy cigire, amikor odalépett hozzám egy srác.
Majka (balra, mellette a testvérei) nagy büszkesége volt az első Nike cipő, amiért egy széldzsekit adott
– Figyelj már, báttya! Adjál már egy cigit! – szólított meg.
Adtam neki egyet, mire azt mondta, hogy öten vannak, adjak mindenkinek. Arra már azt mondtam, hogy nem, mert nekem sem volt sok. Ekkor szó nélkül pofán ba…tt. Úgy fájt, mintha baseballütővel kentek volna meg. Akkoriban hordtam magammal gázsprayt, 5001-es katonait. Nagy divat volt. Azzal belefújtam az arcába, és abban a pillanatban megrohantak négyen. Csatakra vertek, kirúgták 4 fogamat. Igazából 5 fogam bánta, de az ötödik csak meglazult, és később, amikor speeden éltem, akkor esett ki. Ömlött a számból a vér, mocskos, latyakos havat ettem, hogy csillapítsam a fájdalmat. Nagyon fura, de az arcomon kívülről nem látszott semmi: nem tört el az orrom, nem volt monoklim. A kezemmel ösztönösen azt védtem, amikor rugdostak. Még a bordáim sem törtek el. Így aztán, amikor hazamentem, anyám észre sem vett rajtam semmit, csak azt, hogy tetőtől talpig retkes vagyok.”
Kis biciklijén még nem tudta, milyen kemény évek várnak rá
Tizenévesen a balhék mellett az alkohol és a kábítószer is megtalálta.
„A droggal 16 évesen ismerkedtem meg. Akkor jött divatba a speed, és egy srác megkínált a diszkóban. Egész éjszaka mentem tőle, mint a gyorsvonat, így aztán gyorsan rákattantam. Emlékszem, 1200 forint volt egy adag, de csúnya dolgokat csinált…
Viszont a füvet soha az életben nem bírtam. Nagy szerencsém volt, hogy nekem nem jött be a marihuána. Ha annyira megnyugtatott volna engem, ahogy némely embert megnyugtatja, tutira rászokom. De engem a nyugalom helyett megrémített!
Egerből hozattunk életemben először füvet. Szereztünk anyagot, de a haverommal nem tudtuk, hogy el kell keverni dohánnyal, így mi a tiszta kábítószert tömködtük bele a pipába, és azt próbáltuk meggyújtani. F…sz tudta, hogy kell csinálni?! De nem akart lángra kapni, hiába szívtuk. Csak később jöttem rá, hogy miközben pár pillanatig parázslott, és ezerrel szívtam, mindannyiszor letüdőztem a tiszta füvet. Borzalmasan túlszívtam magam, kábé negyven slukkot nyomtam le. Amikor mentem haza, Jack Nicholson várt otthon a kapuban, Jokerként a Batmanből, a szobámban pedig rajzfilmfigurák kergették egymást. Nagyon durva volt.
Viszont a hasis nagyon bejött. Csak párat kellett beleslukkolnom, és az már elég volt. Hollandiából hoztak be egy jófélét, és attól tényleg úgy éreztem magam, ahogy kell. Az nagy élmény volt. Az amúgy ku…ra zavaró hallucinációkon akkor csak nevettem! A saját árnyékomról azt képzeltem a szobámban, hogy az döglött kecske. Olyan bazi vicces volt, mint az Amerikai pite elsőre!
Aztán eljött a pillanat, amikor döntenem kellett. Van egy választóvonal, amikor magadnak kell meghozni a döntést, hogy drogos fa…i leszel, vagy tényleg kezdesz valamit az életeddel? Ekkor már sok hátrányát éreztem a kábítószernek, jöttek az idegrendszeri problémák, teljesen kimerültem. Úgy néztem ki, mint egy jóképű AIDS-es. Szarul voltam. Van olyan, amikor az ember azt mondja, elég, és nekem ez akkor jött el.