Végrendeletet írt 77. születésnapján Medveczky Ilona, aki nem titkolja, mi lesz az örökségével.
Medveczky Ilona sokat gondolkodott azon, kire hagyja a vagyonát. Mivel nincsenek élő rokonai, mindenképp rendelkezni szeretett volna arról, hogy halála után mi legyen az otthonával és az értékeivel. Ezért a 77. születésnapján végrendeletet írt.
„Már hosszú évek óta foglalkoztat az elmúlás, mint bárkit, aki túl van a hetvenen. Abszolút nem félek a haláltól, nem is készülök rá, de az életem munkáját, kuporgatását nem szeretném, ha elherdálnák, amikor én már nem leszek” – nyilatkozta a Hot! magazinnak Medveczky.
A művésznőt régóta foglalkoztatta, vannak-e élő rokonai. Azt mondja, az elmúlt években több olyan személy is megjelent nála, aki azt állította, családtag. Ilona biztos benne, hogy nincsenek élő rokonai, s arra az esetre, ha halála után újabb haszonlesők jelentkeznének, DNS-teszttel biztosította be magát, a leletei közjegyzőnél vannak letétben.
A művésznő március 4-én töltötte be a 77. életévét, amikor is papírra vetette a végakaratát. Azt mondja, ezzel hatalmas teher esett le a válláról.
„A házam, illetve a telkem, ami a főváros egyik kiemelt övezetében fekszik, árverezésre kerül majd a halálom után. Ezzel egy nagyon kedves, régi barátomat bíztam meg. Az otthonom eladásából befolyt összeg ötven százaléka kutyamenhelyeknek megy. Erről egy állatorvos gondoskodik majd, aki egy életen át segített a kutyáimnak, amikor betegek voltak” – mondta a lapnak Medveczky, hozzátéve: az állatorvos dönti majd el, melyik intézmény kap az örökségből. „A pénz másik felét pedig művészeti célra szeretném fordítani. Úgy rendelkezem, alapítsák meg a Medveczky Ilona-díjat. Szeretném, hogy ezt minden évben a legtehetségesebb táncművésznek ítéljék oda” – árulta el a lapnak.
Medveczky Ilona 80 évesen is kicsattanó formában van, az egészségére sem lehet panasza, most mégis úgy érezte, fontos papírra vetni a végakaratát.Egész életét a táncnak szentelte, így a magánélete háttérbe szorult, de 80 évesen mégis úgy gondolja, megérte. A tánc volt a mindene, és sosem érezte úgy, hogy elégedetlen lenne az életével.
Többször előfordul, hogy a táncművész nem is veszi észre az idő elmúlását, csakis akkor, amikor a barátai és pályatársai elhunynak. Olyankor úgy érzi, mintha kicsúszna a talaj a lába alól.
– Világéletemben határozott, talpraesett, céltudatos ember voltam, de bevallom, mostanában sokszor vagyok magam alatt a rengeteg haláleset miatt. Ezek a szörnyűségek valahol arra is figyelmeztetnek, hogy mindenkinek az elmúlás a sorsa. (…) Igyekszem értelmesen és értékesen kihasználni a hátralévő időt. A négy kutyám tartja bennem a lelket, aztán a barátaim és ez a hatalmas ház, amit szeretnék még életemben elkészülve látni – mondta Medveczky Ilona, majd hozzátette: végakaratát már többször is módosította, arról azonban nem beszélt eddig, milyen szertartásra vágyik.
Elárulta: senkinek sem szeretne a terhére lenni, így síremléket sem akar, inkább hamvasszák el, majd szórják szét a temetőben, vagy a háza kertjében. Úgy érzi, akiknek számít, azok a lelkükben megőrzik majd, és mindenki addig törődjön vele, amíg él, majd gondoljanak rá szeretettel, ha már ő nem lesz.
Bár a táncművésznek már nincsenek élő rokonai, gyakran jelentkeznek nála „eltűnt rokonok”, hogy megszerezzék örökségének egy részét. Elmondta azt is, hogy DNS-mintája ügyvédi letétben van, így annak, aki a rokonának mondja magát, genetikai bizonyítékot kell adnia.
Ilona volt az, aki hazánkban meghonosította a revü műfaját, és egész életében azon volt, hogy a szakma komolyan vegye a hivatását. – Tulajdonképpen ez a műfaj mára kihalt. És – hozzáteszem –, amikor a fénykorát élte, itthon akkor is kaptam negatív kritikát bőven. A közönség szeretete, csodálata és a nyugati világban való foglalkoztatottságom azonban mindig biztosított arról: van miért dolgoznom. Bízom benne, maradandó nyomot hagyok a világban – mondta be a Story magazinnak.