„Azért ez egy nagyon furcsa ország. Száz év távlatából kiderül, hogy a vesztes háborúit is megnyerte. Vezére nemzeti egységre hivatkozik akkor, amikor a nemzet még soha nem volt ennyire megosztott. Ebben az országban semminek nincs gazdája:+ A külügyminiszter vásárolja a lélegeztetőgépeket.+ A belügyminiszter irányítja az egészségügyet.+ Az országos tisztifőorvos egyik nap bezárat egy kórházat, amit másnap az agrárminiszter kinyittat.
+ Az alaptörvényt, ami megbélyegzi a másságot, egy meleg férfi írja, akit egy tiltott összejövetel után, ereszcsatornán menekülés közben elfog a rendőrség egy hátizsákkal, benne kábítószerrel, Petőfi-díjat kap.+ A miniszterelnök-helyettes háziállatokra vadászik.+ A keresztény erkölcsiség jegyében kufircolnak egy adriai jachton.+ A miniszterelnök katonai géppel jár focimeccsekre, a kormánytagok pedig helikopterrel ebédelni.+ Törvényben szankcionálják a kábítószerfogyasztást, de az orruk alatt időnként ott van egy diszkrét fehér csík. Ebben az országban a szövetségeseket ekézik, de az állítólagos ellenfeleket dicsőítik. Itt tízparancsolattal gyógyítanának, de a pápáról azt állítják, hogy egy demens vénember. Itt úgy indítanak egy zöldváros projektet, hogy kivágnak egy erdőnyi fát. A minimálbért megadóztatják, de a százmilliókat kereső focistáknak adómentességet biztosítanak. Habzó szájjal kommunistáznak, miközben akadnak olyan kormánytagok, akik tagjai voltak az állampártnak, vagy a KISZ-nek. Itt az ország leggazdagabb embere sötét, mint az éjszaka.
Ebben az országban szemérmetlenül hamisítják a híreket és a történelmet. Stadionokat építenek iskolák és kórházak helyett. Háborús bűnösöket rehabilitálnak és emelnek be a nemzeti alaptantervbe. Vannak százmilliók egy diktátor étkezővagonjának a felújítására, de alig akad pár fillér a független színházak működésére. Itt minden héten áldozatul esik egy nő a családon belüli erőszaknak. Közben egy politikusnő arra szólítja föl a nőtársait, hogy merjenek kicsik lenni. Miközben ebben az országban több százezer munkahely megszűnik, a vezetők azt kommunikálják, hogy egyre nőnek az átlagfizetések. És ebben az országban ezt még kétmillióan minden fenntartás nélkül elhiszik…”