Már a korlátozások feloldása óta tervezi a feleségem, hogy menjünk le a Balatonra és kiránduljunk egyet. Nem vagyunk már fiatalok, de szerettem volna örömet okozni neki, ezért felültünk a buszra tegnap reggel és elmentünk Balatonlellére. Ebédre betértünk egy számunka szimpatikus kis étkezdébe („Falni-jó” büfé, ha jól emlékszek..) és kértünk kettő kis adag rántott húst rizzsel. Nem valami modern a telefonom, de azért készítettem is róla egy képet.
Tulajdonképpen finom volt, olyan szép időnk volt, hogy nagyon szerencsésnek éreztem magunkat, hogy végre itt ehetünk egy finom húsit a nejemmel. Olyan érzésem volt, mint 40 éve, amikor megismerkedtünk. Nem volt nagy adag, de éppen elég volt. A nejem fogta a tányérokat és oda is vitte a pulthoz, hogy szabaddá tegye másoknak az asztalt. Majd én kértem a számlát. 2 adag rántott hús volt rizzsel. Ekkor jött életünk talán legkellemetlenebb pillanata. A fizetendő összeg 7070 Ft volt. Kicsit meglepődtem és meg is kérdeztem a hölgyet, hogy biztos benne, hogy jól számolta össze, ugyanis mi kis adagot kértünk, ami a képen is jól látható.
A pultban lévő hölgy válasza viszont lesokkolt. ” Nem látod bazdmeg?! A magukfajtával mindig csak a gond van. Ha nem tetszik, nem kell legközelebb idejönni!” Ekkor mondtam neki, hogy legyen kedves tiszteletteljesebben beszélni velünk, ugyanis mi itt vendégek vagyunk, erre azt válaszolta, ha nem tetszik a rendszer, akkor beírhatok a vásárlók könyvébe és elhúzhatok a nyugdíjas otthonba, ahonnan jöttem!” Őszintén szólva szívesen elmagyaráztam volna neki, hogy mennyire rossz, amit tesz, de igyekeztem türelmes ember maradni, elvettem a visszajárót és köszönés után távoztunk.
Önök szerint mit kellett volna tennem? Ilyen megaláztatásban még sosem volt részünk. Csak annyit szeretnénk, hogy minél többen tudjanak róla! Aki teheti legyen kedves megosztani! Hálásan köszönöm.Tisztelettel: Bánkúti Tivadar