Suhajda Szilárd hegymászó felesége, Legindi Tímea a tavalyi tragédia óra először szólal meg hosszabban a nyilvánosság előtt.
„Számomra nem szimpatikus az özvegy szó, ami a mostani állapotomat egyébként hivatalosan jellemzi – szögezte le rögtön a beszélgetés kezdetén, amelynek a helyszíne Magyarország legmagasabb pontja, egy kis mátrai menedékház volt.
Csisztu Zsuzsa riporter először felidézte, hogy Szilárd álomcélja a Mount Everest meghódítása volt a K2 leküzdése után. „Logikus lépés, hogy a világ legmagasabb hegycsúcsának meghódítása következik azután, hogy a Big Five-ból már négyet megmászott Szilárd. Én a legmesszebbmenőkig megbíztam férjemben, tudtam, hogy mind fizikailag, mind mentálisan képes erre” – fogalmazott a Csisztu Channel vasárnapi videójában.
Tímea arról is beszélt, hogy ugyanakkor a stáb már előre kommunikációs tervvel készült a legrosszabbra is, de erre csak az expedíció előkészítésének végső fázisában került sor, mert bár kézenfekvő volt, mindenki halogatta azt, így neki kellett ezt kezdeményeznie – árult el egy fájó titkot Szilárd felesége.
Tímea azokról az órákról is beszélt, amikor először kapott információt arról, hogy Szilárd meghalhatott a csúcstámadás során, de még keresik.
„Nem rohantam a fürdőszobába zokogva, hanem valahogy úrra lett rajtam a megfontoltság és a magam számára is meglepő módon azt válaszoltam a hír hozójának, hogy várjuk meg, amíg ezt egy másik forrásból is megerősítik, csak akkor mondjuk el a médiának” – emlékezett vissza.
Tímea arra is kitért, hogy leszögezze, hogy a férje „nem betegen ment a csúcstámadásra!” Szilárd nagyon komolyan készült fizikailag is erre a teljesítményre: „Májusban indult, de januárra jobb formában volt, mint az előző K2-es expedició indulásakor” – fogalmazott, hozzátéve, ha ő úgy látta volna, hogy nem tudja teljesíteni, menet közben is visszafordul”.
Sokszor elhangzott az a vád is, hogy Tímea miért nem fordította vissza a férjét, és egyáltalán voltak-e baljós jelek. Ezzel kapcsolatban Tímea hangsúlyozta, hogy Szilárddal szinte mindennap beszélt telefonon, a végső hajrá előtt is „összeszedett volt, térben és időben, teljesen el tudta magát helyezni, semmi jel nem jósolta be a később bekövetkezett tragédiát. Ha ott állok mellette, akkor sem tudom visszafordítani és nem tudom lehozni” – mutatott rá saját és hegymászó férje felelős hozzáállására.
Tímea arról is beszélt, hogy amint bebizonyosodott, hogy férje nem tér vissza, szinte már a nulladik pillanattól volt mentális segítsége, így sikerült magát és 5 éves kisfiát, Somát is átsegíteni a nehéz napokon, s ez a segítség a mai napig tart.
Egy családsegítő-pszichológussal beszélték át, mit kell mondani egy ilyen korú kisfiúnak ebben a helyzetben. „Csak négy napi nem alvás után tudtam rávenni magam, hogy leüljek beszélgetni Somával. Szívbe markoló pillanat volt, amikor meg kellett mondanom neki, hogy apa nem jön haza!”. Utána még sokat kérdezett Soma, sok részletre volt kíváncsi – mondta az édesanya: „így annak a kis béka-ujjbábnak a sorsa érdekelte a legjobban, amelyet ő adott elindulása előtt az apjának kabalaként. Már visszakerült hozzá a béka, igaz, nem az, amelyik az apjánál volt, de azóta mindig nála van, egy kicsit Szilárdot látja benne” – idézte fel könnyes szemmel, milyen erős az apja-fia kötödés.BLIKK