Azon a napon nagyon megijedtünk. Második kisfiam másfél hónappal előbb érkezett, a mai napig nem lehet tudni miért, de mindenesetre nagyon gyorsan kellett dönteni. Az eredeti terveket alaposan felrúgva sodródtunk az eseményekkel. Abban a pillanatban mindent érzést félre kellett dobni, megszűnt körülöttünk a világ.Bent lehettem, végigkövettem mindent.
Nagyon nagyon féltettem őket. Az első babavárás/szülés komplikációmentességétől hátradőlve nem is számítottunk koraszülésre. A légzéstámogatás, a gyomorszonda látványa minden szülő szívét kifacsarja. Azóta eltelt több mint fél év. A kisfiam tökéletesen egészséges, fantasztikus kissrác lett. Köszönhető annak a kórháznak, ahová a gondviselés sodort minket. A szilveszteri fellépésem bevételéből félmillió forintot szeretnék felajánlani a SOTE koraszülött gyerekeket utógondozó alapítványának.
Azért csak ennyivel előtte mondom ezt el, mert nem szerettem volna, hogy csak ezért vegyetek jegyet az önálló estemre viszont szeretném ha tudná az aki megvette a belépőt, hogy tudtán kívül egy (remélhetőleg) vidám estén kívül hozzájárul valami igazán fontoshoz. Igen tudom, jótékonykodni csendben kell, de ha megtiszteltek a részvétellel, akkor ez már nem csak az én ügyem, hanem mindannyiunké. Meg akartam beszélni veletek. Azt is tudom, hogy a kórházak fenntartása nem a lakosság feladata, de egy boldog, megkönnyebbült kétszeres apuka érzelmeit nem is próbálom megmagyarázni! 🙂 Köszönöm mindenkinek aki drukkolt nekünk, vigyázzatok egymásra és a picikre.