Szerinte a sport és a közösségbe tartozás élménye nagyon fontos a gyermekeknek fejlődésének szempontjából, viszont tisztában van vele, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy most betartsanak minden óvintézkedést. Mivel egyelőre nem nyithatnak ki, ezért nem maradt más neki, csak az, hogy lelkileg támogassa tanítványait.
A Sydneyben olimpiai ezüstérmet szerző birkózónk jelenleg egy Küzdősport Akadémiát üzemeltet, ahová rengeteg amatőr és profi sportoló is jár.
Ez a terem a szívünk csücske, ezt szeretjük a legjobban csinálni.
– kezdi Bárdosi, aki a Blikk kérdésére elmondta, hogy a vírus első hulláma után bizony megcsappant a látogatottságuk, a tanítványok csak nagyon lassan és fokozatosan érkeztek vissza az edzésekre.
„Azt tapasztalom, hogy az emberek nagyon félnek a vírustól, nem mernek közösségbe járni, távol maradnak a csoportos edzésektől is, pedig ez a mentális egészség alapja. A vírus a közösségi életet veszi el az emberektől és ez nem jó. Fontos a sport, az, hogy tartozzunk valahová, ez mind-mind erősíti az immunrendszerünket! A járvány első szakasza után csak nagyon lassan tértek vissza a tanítványaim, pedig nem volt olyan edzőterem, ami gócpontot jelentett volna, ilyen híreket egyáltalán nem lehetett hallani! Éppen most kezdett volna minden visszaállni a régi kerékvágásba, amikor hirtelen be kellett zárnunk.” – mondja szomorúan a sportoló.
„Konkrétan volt olyan kissrácom, akinek a szülei elmesélték, hogy amikor kiderült egy időre be kell zárnunk a termet a kisfiú sírásban tört ki, annyira elkeseredett, nagyon szeretett hozzánk járni. Ilyenkor nem tehetek mást csak azt, hogy telefonon vígasztalom a tanítványaimat és bíztatom őket, hogy tartsanak ki, nem tart már sokáig ez a jelen helyzet és egyszer mindenki visszatérhet az edzésekre, ahol majd mindent ott folytatunk, ahol azt annak idején abbahagytuk!” – mondja reményt keltő hangon Bárdosi, aztán hozzáteszi, hogy a járvány miatti elszigeteltségnek nem is az a legfőbb veszélye, hogy a sportolóknak csökken a fizikai állóképességük, hiszen azt bármikor újjá lehet építeni egy kis extra edzéssel, hanem sokkal inkább az, hogy a tanítványai eltunyulnak és beszippantja őket az internet világa, sokan emiatt abba is hagyják a sportolást.
A járvány bezárta a gyerekeket a lakásba. Interneten tanulnak, aztán az interneten játszanak. Megszűnik körülöttük minden, elvonja őket az élettől a virtuális világ. Ebből pedig nagyon nehéz lesz kiszakadniuk. A mi időnkben, ha készen voltunk a házival lementünk a grundra a haverokkal játszani, ma már ez nincsen.
– magyarázza szomorúan Bárdosi.
Leave a Reply