Gyönyörű volt. Gyönyörű és tehetséges. Valami hihetetlen tűz lobogott benne. Talán az Állami Balettintézetben töltött évek acélozták meg a testét s a lelkét.
Kőkemény kiképzés volt az. A tükör előtt spiccelni, lábakat, karokat diszharmóniában emelni – művészien mozogni. Akik látták fruskaként az intézet falai között, talán már elképzelték őt a Hattyúk tavában is, de ő másként döntött. Merthogy egyszer csak abbahagyta tanulmányait és 1978-tól már az Állami Artistaképző Iskola akrobatikus jazzbalett szakán tanult. Újdonság volt az a hetvenes években. Igazi erőpróba és egy lehetőség arra, hogy az ember egész életében azzal foglalkozzon, amit a legjobban szeret.
Egész életében – milyen furcsa ezt leírni vele kapcsolatban. Furcsa és felkavaró, még ennyi év távlatából is. Merthogy ez a gyönyörű, tehetséges nő, Prókai Annamária, mindössze 37 évig élt. A legszebb korban ragadta el a halál. Édesapja, Prókai István ismert, sokat foglalkoztatott színész volt. Mint, ahogy a testvére, Éva is ezt a gyönyörű pályát választotta. S talán ez is közrejátszott abban, hogy Annamária többet akart, mint a tánc vadító varázsát, pedig 1982-ben, Helsinkiben, egy fesztiválon elnyerte a legjobb női alakításért járó díjat, a Farkasokban nyújtott teljesítményéért. Akkor már a Rockszínház tagja volt.
És micsoda újdonságot jelentett a Rockszínház létezése! Pedig bőven volt előzménye ennek, még ha nem is itthon, merthogy nem sokkal korábban New Yorkban bemutatták Andrew Lloyd Webber és Tim Rice művét, a Jézus Krisztus szupersztárt. Ezt tartják a mai napig a zenés színház történetének egyik legelső mérföldkövének. Majd jött 1973-ban az első magyar rock-musical, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról.
De az igazi Rockszínház 1980. augusztus 14-én, a margitszigeti Vörösmarty kertmoziban debütált az Evitával. Ebbe a társulatba került be 1981-ben Prókai Annamária és 6 évig volt a tagja. Szerepelt a West Side Storyban, a Sztárcsinálókban, és a Jézus Krisztus szupersztárban. Talán ott tudatosult benne, hogy a balettintézet, no meg a jazzbalett-szak mennyi muníciót és alapot adott neki ahhoz, hogy egyre érettebb és sikeresebb művész legyen. De nem elégedett meg ennyivel. Otthagyta a Rockszínházat és felvételizett a színművészeti főiskolára. Azonnal felvették. Operett-musical szakos hallgató lett, és 1989-ben kezébe vehette a diplomáját.
Új, és mindig újabb ajtók, sőt széles kapuk nyíltak meg előtte. Mert a Rockszínház kiugrási lehetőséget adott a színészek számára, ám a legendás teátrum, a Vígszínház, azért mégiscsak más! Kultikus hely, oda bekerülni, játszani, az álmok beteljesülése. Prókai Annamáriának mindez megadatott, két évig tartozott a híres-neves társulathoz, majd újabb két esztendőt szerepelhetett a Budapesti Kamaraszínházban, és négy évig mondhatta el magáról, hogy az Újszínház művésze.
Aztán szabadabb művészi pályára vágyott. Azt gondolta, hogy immár érett nőként és sikeres előadóként válogathat a jobbnál jobb szerepek és színpadok között. Szabadfoglalkozásúként képzelte el a jövőjét, és… Most annak mondatnak kell következnie, hogy az élet közbeszólt… Sajnos. Változunk, álmodozunk, utat keresünk valamennyien. Elképzeljük magunkat különböző helyzetekben, s tán szerepekben is. Annamáriára ez duplán érvényes lehetett. Megmutathatta magát színpadon, és filmben is. Olyan mozikban, mint a Gengszterfilm, a Hamis a baba, az Esti Kornél csodálatos utazása. Láthatta őt a publikum a Szomszédokban, az Öt zsaruban és a Kisvárosban is.
Szerette őt a kamera. És szerette őt a mikrofon is. Mert a temperamentumos hölgy különleges orgánumot is kapott a teremtőtől. Olyan színésznőknek adta a hangját, mint Gina Lollobrigida, Julie Andrews, Kristin Scott Thomas (a gyönyörűséges Angol betegben…) vagy például Sharon Stone, Elizabeth Hurley s a Vészhelyzetben Charla Simmons. Dolgozott, szinkronizált, színpadon volt, filmezett. Dolgozott és tervezett.
De nem az élet, hanem a halál szólt közbe… Akkoriban óvatosan, tapintatosan írt a betegségéről a sajtó. Egyszer csak megjelent egy hír, hogy rákot diagnosztizáltak nála. Hirtelen felkapta a fejét mindenki, ismerősök és ismeretlenek kérdezték egymástól: hát, hogy? Hát, hogy lehet? Ez a csodálatos teremtés beteg? És ő harcolt kitartóan, keményen, türelemmel. Kétezer november 8-án hunyt el 37 esztendősen. A tragédia bekövetkezése másnapján azt írták: hosszú szenvedés után… Soha nem beszélt arról, hogy mennyit szenvedett. És még mindig csak 58 éves lenne…
Nyugodj békében, Prókai Annamária!