Karolina annyira szép nő, szeret engem, finomakat főz, imád velem focimeccset nézni, de amikor közeledni akarok, mindig van magyarázata, hogy miért nem teszi meg velem. Most viszont egy olyat titokra derült fény, amire soha életemben nem gondoltam.
Karolinát ahogy megismertem belebolondultam az biztos. Egész nap az irodában gürizek és végre van akit érdekel mit csinálok, mennyire nehéz a munkám. Karolina is abban az irodaházban dolgozik asszisztensként, de egy másik nagy cégénél. A kávézóban jöttünk össze és szinte hanyatt vágódtam, amikor megláttam mennyire szép.
Nagyon gyorsan feljött hozzám, de nem könnyű nő, ezt pont olyan gyorsan be is bizonyította. Olyan szépen ügyesen kikerülte azt, amire a legjobban vágytam…és ezt tette velem 4 hónapig. Megcsókolni engedte magát, de az ágyam közelébe se kerültünk. Egyszer a feje fájt, egyszer sietnie kellett, egyszer inkább főzni akart valami finomat, sőt volt amikor a meccs miatt inkább lefutott sörért, hogy nekem legyen mit inni.
Elhittem, egy ideig, hogy ezek véletlenek, mert el akartam hinni. Nem sok barátnőm volt eddig és egyik sem volt komoly. Karolina viszont annyira kedves, mosolygós és megértő nő, hogy kész vagyok tőle és bevallom ez részemről szerelem. Így aztán 4 hónap után a nagymamától rám maradt gyűrűvel a névnapján megkértem a kezét. Éppen a konyhából jött be, amikor leültetem és csak úgy hagyományosan féltérdre ereszkedve megkértem a kezét. Majdnem leesett a székről és sírt, amivel jól megzavart, de igent mondott.
Azóta eltelt 2 hónap és azért kezdett fogyni a türelmem, de nem mertem az én kedves menyasszonyomat faggatni, jó elég hülye vagyok, de valahogy a nézésével, a magabiztosságával, az ügyes beszédével úgy fordította, hogy nem volt bátorságom kérdezni, mikor lesz az enyém az ágyban is. Tény, még egyszer sem aludt nálam, mindig az anyukájára hivatkozik, hogy ő várja. Az is tény, hogy nem mutatott be az anyjának sem, de nekem ez nem is sürgős annyira.
Aztán az esküvőn előtt 3 hónappal nem bírtam tovább és egy vacsora alatt kimondtam, hogy vágyom rá nagyon kértem menjük a hálóba és öleljük egymást, de teljesen.
Akkor a szemembe nézett és kimondta, hogy a nászéjszaka előtt ezt nem teheti meg. Nekem ez a dolog nagyon sántított, így életemben először az egyik kollégájához bementem másnap még reggel 8 óra előtt és kértem, adjon tanácsot. Pétert jól ismerem több közös munkánk is volt már, és a magánéletükről is elég sokszor beszéltünk. Vázoltam neki a helyzetemet Karolinával, döbbenten nézett rám, majd azt mondta elkísér az irodámba. Ott leült és a szemembe mondta, hogy Karolina hetek óta azt meséli nekik, hogy gazdag férje lesz, hamarosan itt a lagzi és onnan nem fog bejárni dolgozni, mert a férje el akarja tartani és nem engedné neki, hogy dolgozzon soha többé. De még főzni sem fog onnan fogva, majd hozatja az ebédet és ő majd csak napozik az erkélyen meg olvas és eljár vásárolgatni. Minden kolléganő irigykedik rá, de nem árulta el, hogy kihez megy hozzá.
Majdnem szívrohamot kaptam, hogy ennyire vak voltam. Pétert megkértem, hogy ne beszéljen arról senkinek, hogy én faggattam Karolináról, és ő annyira korrekt srác biztosan meg is teszi.
Ezen a délutánon vártam otthon a menyasszonyomat, aki az életem legnagyobb csalódása, gyönyörű, kedves, mindig mosolyog, de minden szava és mozdulata hazugság.
Valahogy megneszelhette, hogy megtudtam valamit, Péter talán elárult, de nem jött, nem is tudtam elérni napokig, végül felmentem a lakására és az anyjának mondtam, hogy meg akarom várni, mert mondanivalóm van a lányának. Karolina el se hitte, hogy volt bátorságom ott várni rá. Egyáltalán nem érezte hazugnak magát, sőt addig kedveskedett, ügyeskedett, hogy pár hét alatt elaltatta bennem a mérget, a csalódottságot.
Viszont közeledik az esküvőnk napja és amikor megsimogatom Karolina arcát belém vág a felismerés, lehet, hogy mégis Péter mondott igazat, hogy Karolina csak számításból akar a feleségem lenni? Merjek hinni egy olyan nőnek, aki engem így tud manipulálni, hiszen több, mint fél éve vagyunk együtt és még nem tudom, hogy összepasszolunk-e az ágyban? Teljesen összezavarodtam, és rám nem jellemző módon úgy érzem az orromnál fogva vezet, de mégis őrülten szerelmes vagyok belé. Mit tegyek? Vegyen el és felejtsem el Péter leleplező szavait? Hazugságokkal terhelt házasságban éljek vagy hihetek a gyönyörű menyasszonyom szavainak? Van itt jó döntés egyáltalán?