ÖNGYILKOS UNOKÁJÁT GYÁSZOLJA A MEGTÖRT NAGYMAMA

Nem akart tovább élni a 25 éves Barbara Szandra, aki Nagykőrösnél vetette magát a vonat elé. Nagymamája nem érti, miért szánta el unokája magát a végzetes tettre.

Nincs már miért élnem 

– így érez Mária, az a nagymama, aki nemrég veszítette el élete egyetlen értelmét. 

Hirdetés
Vonat elé vetette magát a lány  Fotó: Máté Krisztián / Illusztráció

A 86 éves, idős asszony egy Pest vármegyei idősek otthonában él. A tragédia óta úgy érzi: senkije sincs. Szeretett unokája, a gyönyörű, 25 éves Barbara Szandra a vonat elé vetette magát Nagykőrösön. A fiatal nő búcsúlevelet is írt a Facebookon barátainak és a vőlegényének:

Így búcsúzott az élettől

„Megrekedt lélek vagyok, nehezen telnek a napok. Semmihez sincs kedvem. Erős voltam sokáig aztán én is gyenge lettem! Nem tudom mit tegyek, hogy a múltamat felejtsem. A depresszió mély gödör, én pedig beleestem. Régóta nem találom a kiutat, amit mutatok az csak kirakat. Most pihennem kell kicsim egy kicsit, de te ne várj meg! Látom a szemed most is kisírt, de ne bánd meg! Nem akarom tönkre tenni a te életedet is. Tudom egyszer jól vagyok aztán meg nem is. Ne aggódj, jó helyre kerülök biztos vagyok benne, a Földön nekem ez az élet már csak szenvedés lenne. Az élethez vagy a halálhoz vagyok a gyengébb?! Nem tudom eldönteni, de most már nagyon mennék. Az öngyilkosságban nem a vonat elé ugrani fáj a legjobban, hanem elsétálni az állomáshoz…”
Mint arról beszámoltunk, Barbarának ugyan voltak testvérei, de nem ápolt velük szoros kapcsolatot.  Az édesapja eltűnt az életéből, az anyja pedig képtelen volt a gyermekeit nevelni, ezért intézetbe kerültek. Hogy pontosan mi bántotta Barbit, amikor a végzetes döntést meghozta, talán sosem derül ki.
Állandóan csak sírni tud

A nagymama képtelen elfogadni, hogy Szandikája nincs többé. 

Hirdetés

Őt szerettem a legjobban a világon, senki nem volt nála kedvesebb. Amióta nem látogat az idősek otthonában, nem is találom az értelmét a földi létnek

 – mondta Mária, hozzátéve: az utóbbi hónapokban állandóan csak sír.

 Én már csakis aludni szeretek, mert akkor vagyok boldog. Szinte mindig Szandikámmal álmodom. 

Mária így emlékezik szeretett Szandijára: Van, hogy egyszerűen eljön hozzám, és kimegyünk a kertbe sétálni, máskor én hintáztatom meg, mint kislányt. Amikor felébredek, rájövök, hogy egyedül maradtam, mint a kisujjam. A fiamat sem érem el, Szandi édesapját. Senki nem foglalkozik velem. Szeretnék együtt lenni az unokámmal – zokogott végül Mária.

Ha ön is úgy érzi, segíts