Bár Kézdy Györgyre a telenovella-rajongók a Szomszédok sorozat örökké morgó Virágh doktoraként emlékeznek, számtalan színházban játszott, színésztársai pedig a mai napig felidézik fanyar humorát és elmélyült színpadi játékát. Ezért is váltott ki döbbenetet, amikor kilenc éve kivetette magát kórházi szobája erkélyéről.
A szarkasztikus stílusú művész saját bevallása szerint azért lett színész, mert jött a lehetőség, és ő úgy érezte, baromi jól mond verset, ezért belevágott, pedig eredetileg volt „rendes” szakmája: könyvkötészetet tanult. A színészet kedvéért változtatta meg a nevét is, eredetileg ugyanis Krausz Györgynek hívták. „Úgy döntöttem, ha én magyar színész vagyok, legyen magyar a nevem. Kézdit választottam, a plakáton meg Kézdyt, mert az elegánsnak tűnt” – mondta , amikor arról kérdezték volt-e valami különös oka ennek a lépésnek.
A Kádár-korszakban nem tartozott a túlságosan elismert művészek közé közé, nem irányult rá erős reflektorfény. Az 1936-ban született színészt, úgy hírlett, pályája során ötször terjesztették fel Kossuth-díjra, de egyszer sem kapta meg. Erről is a maga ironikus módján emlékezett meg, ha rákérdeztek: „Fáj, de nem érdekel, hogy úgy halok meg, hogy nem lesz Kossuth-díjam”. A színésztársadalomban ismert történet volt, hogy már Jászai Mari-díjat is későn kapott. Hogy miért, arról is volt egy története: „Amikor átvettem, Aczél György – aki pártállam fő kulturális fejese volt, és egyébként Pécsen volt országgyűlési képviselő – azt mondta: „Tudja, nem kellett volna olyan hamar eljönnie Pécsről”. Kézdy ezzel éreztette, hogy ez a nem túl elegáns kibúvó arra utalhatott, hogy a pártnál nincsen benne a topligában, hiszen ő tíz évig játszott Pécsett, ami nem kevés idő.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1962-ben végzett, majd először a Debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, aztán 1967-ben a Pécsi Nemzeti Színház tagja lett. 1977 és 1978 között a Kecskeméti Katona József Színház színésze volt. 1978 és 1987 között a Nemzeti Színház tagja volt, de játszott vendégszínészként a Játékszínben is. 1987-től 1993-ig a Szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1993-ban került a Veszprémi Petőfi Színházhoz. Saját estje is volt, ennek műsorát főleg Orbán Ottó költő és Lázár Ervin író műveiből állított össze. 2006-ban Ivánka Csaba-díjat kapott, majd megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjét is.
A magánéletéről nem szívesen beszélt, noha humorát az utolsó éveire is megőrizte. Szívesen sztorizott például arról, mekkora vidámság kerekedett otthon, amikor kiderült, hogy új autójának rendszáma a GOJ betűivel kezdődik. Sokáig nem tudott szabadulni a Szomszédok Virágh doktora szereptől, elképesztő népszerűségétől, ami – kisebb megrökönyödésére – a civil életébe is elkísérte. Megütközve mesélte többször is, hogy amikor az édesanyja haldoklott, az asszonyt kezelő főorvos lekollégázta a színészt.
Tragédiájához – mint utólag kiderült – komoly egészségügyi problémák vezettek, ugyanis 2005-ben rákot diagnosztizáltak nála, ami köhögésrohamokat és erős fájdalmat okozott neki. Betegségét a kollégák és a barátok előtt is titkolta. A sors különös fintora, hogy a 77. születésnapja előtt egy héttel vetett véget az életének.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, tárcsázza a krízishelyzetben lévők részére rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 telefonszámot, akár mobiltelefonról is!