A halálba ugrott az adósságok elől az édesanya, a kezében a kisfia volt –

Cruz rettegett attól, hogy elveszik tőle tízéves gyermekét, ha nem lesz hol lakniuk, hiszen még albérletre sem volt pénze.

Jessy Paola Moreno Cruz mindent megtett azért, hogy gyermeke, May Ceballos normális körülmények között, szerető családban nőjön fel. A 32 éves egyedülálló édesanyának azonban komoly anyagi gondjai akadtak. Tartozásai addig duzzadtak, míg végül kilakoltatták őket kolumbiai otthonukból.

Cruz rettegett attól, hogy elveszik tőle tízéves gyermekét, ha nem lesz hol lakniuk, hiszen még albérletre sem volt pénze.

Végső elkeseredésében magához ölelte kisfiát, és felmászott a száz méter magas La Variante hídra. A járókelők egyből észrevették, hogy mit tervel az asszony, és riasztották a hatóságokat. A tűzoltók kedves, biztató szavakkal próbálták meggyőzni őt, hogy ne hamarkodja el a döntését, hiszen gyermeke előtt még ott az egész élet, és mindent meg lehet oldani.

Seguimiento elmondása szerint egy orvos, pszichológus, rendőrök és tűzoltók egy órát próbáltak rávenni, hogy gondolja meg magát.

[

A honlap szerint a gyerek könyörgött is az anyjának, hogy ne ugorjon le a hídról.

De ő figyelmen kívül hagyta a könyörgéseiket, és leugrott, megölve magát és a fiát is.

Az anya végül mégis a halált választotta, és gyermekét átkarolva levetette magukat a mélybe.

A hatóságok azt mondják, hogy az anyát az uzsoramaffia fenyegette, és egy öngyilkos levelet hagyott hátra, amelyben részletesen ismertette, miért ment idáig. 

A jegyzetében ez állt:

„Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy valaki bánthatna téged azért, amit tettem, jobban szeretem, ha elhagyjuk és elfelejtjük ezt a világot. Nincs reményem, legyőztek és megaláztak. A férfi, aki azt mondta, hogy szeret engem, egyedül hagyott, nagyon egyedül. Mindannyian nem hagytak nekem semmit, mindent, amiért dolgoztam, mindenért, amiért éltem, mindent, amit szerettem, mindent, amit adtam, azt egy pillanat alatt elragadták. Az volt a hibám, hogy rossz emberekben bíztam. Megbuktam életemben azt, akit a legjobban szeretek, nem engedhetem meg magamnak, hogy kifizessem a tanulmányait, még arra sincs elég pénzem, hogy meleg ételt adjak neki. Veszélybe sodortam, és sajnálom, hogy cserbenhagytalak, fiam. Minden nap nehezebb és tele van fenyegetéssel, adósságokkal és szeretethiánnyal. már nem tudom megtenni. Azt fogják mondani, hogy gyáva vagyok, de csak Isten tudja, milyen szorongást kelt az a rettegés, hogy valaki miattam bántani fog. Ha valaki tudna segíteni, de ki adna kölcsön pénzt vagy akár lakást? Nincs senki. A világ veszélyes, és nem tudlak megvédeni. Minden nap szürke. A szívem dobog a szorongástól. Sírok a csalódottságtól és az impotenciától. Lúzer vagyok. Ezúttal nem foglak cserbenhagyni, fiam. Senki sem fog minket bántani többé.”

A világon évente körülbelül 800 000 ember követ el öngyilkosságot, ami 40 másodpercenként egy embernek felel meg.