Tábori Nóra 1928. június 15-én született, édesanyja 18 éves volt
Gyermekkori traumákat cipelt egész életében
Sikeres színésznő és komoly szerepekben tűnt fel a színházban és a filmekben
Évtizedeken át teljesedett ki a színészetben, valamint imádott állatai és növényei gondozásában 77 évesen, 2005-ben hunyt el, a színpad pedig kárpótolta minden fájdalmáért
A mindene volt a játék, imádott nevettetni, pedig a gyerekkora miatt fájdalmas lelki sebeket cipelt. Tábori Nóra életéről az Újságmúzeum írt.
Tábori Nóra (Suba Eleonóra Ibolya) 1928. június 15-én született. Tábori Katalin, a színésznő édesanyja fiatalon, mindössze 18 évesen hozta világra őt. Nem is ment férjhez a nála 20 évvel idősebb férfihoz, aki egy temesvári vegytisztító üzem tulajdonosa volt. Anyja elköltözött Békéscsabára az apjától, amikor a kislány 10 éves lett. Ez megviselte Nórát, bár az anyukája férjhez ment (egy féltestvére is született), a gyerekkori traumákat egész életében cipelte a színésznő.
Tizennégy évesen minden vágya az volt, hogy táncosnő legyen, aztán szép lassan a színház felé fordult. Korán szülte meg gyermekét, 18 évesen ment hozzá a színész Mezey Károlyhoz és egy évvel később megszületett a kislányuk, Julianna. A házasság aztán felbomlott, majd Zselló Béla kohómérnökhöz ment feleségül, de ez a kapcsolat sem tartott sokáig.
A magánéleti hullámvölgyek mellett a színpadon és a filmekben kiteljesedett, idővel nem csak komoly szerepekben tűnt fel, a szórakoztató műfajban is nagyot alkotott. Évtizedekig szerepelt a Szeszélyes Évszakokban. Mivel a lánya 1969-ben az NDK-ba költözött, Tábori Nórának marad a színészet, mellette pedig az imádott állatai és növényei.
A mi kis rádiónk, a Magyar Rádió Szórakoztató osztályának műsora. László György, Ronyecz Mária, Sinkó László, hátrébb Sinkovits Imre, szemben Tábori Nóra, Bányai Gábor, az asztal jobb oldalán Székhelyi József, Korányi Tamás.Fotó: Fortepan / Rádió és Televízió Újság
A mi kis rádiónk, a Magyar Rádió Szórakoztató osztályának műsora. László György, Ronyecz Mária, Sinkó László, hátrébb Sinkovits Imre, szemben Tábori Nóra, Bányai Gábor, az asztal jobb oldalán Székhelyi József, Korányi Tamás.Fotó: Fortepan / Rádió és Televízió Újság
Éveken át lovagolt, de mindig volt a házában kutya is, macska is. Az első cicáját 1956-ban a forradalom alatti kavarodásban fogadta örökbe, de volt uszkárja, törpe schnauzere, sőt, még pintyei is. A háza kertjében szinte simogatta a növényeket, rengeteg energiát fordított arra, hogy tökéletes gazdája legyen a virágoknak, bokroknak.
Számtalan színházi és filmszerep találta meg, s ő mindenből a maximumot hozta ki. Azt vallotta ugyanis, hogy nincs kis szerep, csak színház van: “Nekem elvem, hogy semmilyen szerepet nem adok vissza. A három mondatra való felkérést is megtiszteltetésnek érzem. Mit csináljak, ha egyszer szeretek játszani?”
Alázatos volt és azzal sem foglalkozott, hogy öregedett. Sőt, kifejezetten kereste a kihívást benne. Erről így mesélt: “Sosem értettem meg azokat a kollégákat, akik féltek az öregedéstől. Ha nem játszhatom el Júliát, eljátszom a dajkát” – nyilatkozta egyszer.
Precíz volt, csak egyszer fordult elő, hogy elkésett a színházból. Egyszerűen elfelejtette, hogy aznap este is jelenése van a színpadon, ráadásul az ő mondatával indult a darab. Hét óra előtt húsz perccel éppen a barátnőjével beszélgetett, amikor felhívták telefonon. Villámgyorsan taxiba pattant, és meg sem állt a színházik.
Tábori Nóra nagy közönségkedvenc lett, humoráért rajongtak a nézők. Aztán 2005-ben, 77 évesen amikor is örökre elaludt. A fájdalmas gyermekévekért és a magánéleti csalódásokért a színpad kárpótolta.
