Nyugodjon békében!
Könnyebb lett volna az élete, ha megalkuvó, ha nem azt mondja, amit gondol. A népszerű színész, Tímár József viszont képtelen lett volna erre.
Mindezért eltiporták, megalázták, a színháztól is többször eltanácsolták. Volt idő, amikor segédmunkásként dolgozott, hogy éhen ne haljon a felesége és az imádott kisfia. Tímár József 1902-ben született Budapesten. Még csak a színiakadémia első évfolyamát járta, mikor szerződést kapott a Nemzeti Színháztól. Hosszú éveken át meghatározó alakja lett a Nemzetinek, a híres író, Németh László is rabja volt a játékának. Egy alkalommal azt mondta:
Ha a végzet egy geológiai szerencsétlenséggel is hozzájárulna, hogy új magyar színészet támadjon, s nekem a Nemzeti romjai alól csak egy színészt adatna kimentenem: az Timár lenne.
Aztán a II. világháború alatt az addig is határozott véleménnyel bíró színész bajba került. Történt, hogy 1942-ben elment a Balatonhoz, a hagyományos Anna bálra. Itt az italozók egy csoportja ízléstelen megjegyzéseket tett a társaságában ülő „nem árja” úrra és hölgyre. Erre Tímár a későbbi feljelentés szerint a gúnyolódók felé fordult és azt mondta: „Inkább zsidót nevelek a fiából, mert utálom ezt a tehetségtelen magyar középosztályt, amely csak ellentétek szítására fordítja erőit.”
Tímárt feljelentették a „nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség miatt”, a sajtó pedig nekiesett a színésznek. Talán az ügynek is köszönhető, hogy bár 40 éves volt ekkor, besorozták katonának és a kiképzés után az ukrán frontra vitték volna harcolni. Végül a kor vezető színészei (Bajor Gizivel az élen) egyenesen Horthy Miklóstól kértek kegyelmet Tímárnak, aki ellen végül megszüntették az eljárást és a frontot is megúszta. 1944 őszén aztán a nyilas hatalomátvétel után várható volt, hogy megint előveszik a korábbi kiállása miatt. Így is történt. – írja az Újságmúzeum.
Állítólag rendszerellenes röpcédulákat találtak a lakásán, ezért a nyilasok letartóztatták és átadták a Gestapónak. Végül 1944 karácsonyán újra hazamehetett. A szentestét egy óvóhelyen töltötte a feleségével és imádott kisfiával. A gyermek azonban a háborús viszontagságok miatt agyhártyagyulladást kapott, megmenekült a haláltól, de az egyik fülére teljesen megsüketült. Ráadásul Tímárék lakását bombatalálat érte, így három hónapig Gobbi Hildánál húzta meg magát a kis család. A háború véget ért, de az egyenes jellemű Tímárnak a Rákosi-rendszerben sem volt jó dolga. Egy társaságban kijelentette Rajk László letartóztatása után, hogy szerinte Rajk nem lehetett a Horthy-rendszer beépített embere. Eljárás indult ellene (besúgóból nem volt hiány…), a Nemzeti Színháztól eltanácsolták, vasesztergályosként, jegyszedőként és utazó fényképügynökként dolgozott.
Utolsó éveiben megrendítően alakította az Ügynök halála című darabban Willy Loman szerepét. Ekkor már súlyos beteg volt – gyilkos kór támadta meg a szervezetét -, csak esténként az előadásokra szökött ki két órára a kórházból. 1960. október 3-án, csupán 58 évesen örökre elaludt az az ember, aki nem csak kivételes színész volt, de kivételes ember is.
Nyugodj békében, Tímár József!
Forrás