Farkas András szerint elkerülhetetlen a magyar nyugdíjrendszer reformja, különösen a bruttó nyugdíjszámításra való átállás, ami a nyugdíjak adóztatását is magában foglalja. Jelenleg a rendszer nem felel meg a megfelelőség, korszerűség és fenntarthatóság kritériumainak. A nyugdíjak nem alkalmasak a jövedelempótlásra, és nem tükrözik a nemzedékek közti szolidaritást, mivel az aktív korúak finanszírozzák a nyugdíjasokat.
A nyugdíjak adóztatása növelné a rendszer átláthatóságát és megszüntetné azt a szemléletet, hogy a nyugdíjasok egyszerű eltartottak. A bruttó keresetből meghatározott bruttó nyugdíjösszeg adózása révén mindenki előre tudná, milyen ellátásra számíthat, így a nyugdíjrendszer korszerűbbé válna.
Farkas András szerint 2039-2042 között demográfiai okokból nehezen kezelhetővé válik a nyugdíjrendszer finanszírozása, amikor az 1974-1977 közt születettek nyugdíjba mennek, és 680 ezer fővel nő a nyugdíjasok száma. Ennek kezelésére és az egészségügyi rendszerre nehezedő nyomás enyhítésére még nincs kezdeményezés, ami a fenntarthatóságot is kérdésessé teszi.