A nyolcvanas években több olyan bűncselekmény is történt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, amelyben egy részeg férfivel vagy nővel a saját gyermeke végzett. Két ilyen történet következik.
A 16 éves Sz. Miklós az út mellett állt és stoppolt. A nyíregyházi Városi és Járási Rendőrkapitányságra szeretett volna eljutni. Eközben édesapja otthon a fia levelét tartotta a kezében, amelyben arról írt neki és hét testvérének, hogy megölte az édesanyját és fel fogja adni magát. 1981. április 4-e volt. Pár órával korábban, olyan 16 óra körülaz 50 éves Sz. Antalné mind a tíz ujjával belekapaszkodott nagy fia hajába, hogy arra kényszerítse, adja oda neki a bort.
Az asszony a hetvenes évek közepén szokott rá az italra. Pár évvel később már nem nagyon telt el úgy hét, hogy háromszor-négyszer ne itta volna le magát – ahogy Nyíregyházán mondani szokás – a sárga földig. Szerettei próbálták elzárni előle az italt, de a nyolc gyereket nevelő asszony még arra is képes volt, hogy leverje a kamra ajtajáról a lakatot, ha oda dugták előle a bort vagy a pálinkát. Főleg akkor ivott, amikor a 24/48 órás váltásban dolgozó férje nem volt otthon. „Megtörtént, hogy fél liter pálinka elfogyasztásától valósággal önkívületi állapotba került, elvonókúrára mégsem küldhették, mert a szíve gyenge volt.Ahhoz viszont nem, hogy elviselhetetlenné tegye családja és szomszédjai életét”
– írta meg a Magyar Rendőr 1981. október 10-e száma.
Sorban a hetedik gyerekként született Miklós fia bírta legkevésbé idegekkel anyja életmódját a rendőrségi beszámoló szerint. Végül ő volt az, aki elvette az életét. Lefejtette anyja ujjait a hajáról és lelökte az asszonyt a heverőre, ahol addig szorította a torkát, amíg édesanyja mozgott. Amikor az édesapját kihallgatták, sírva kelt fia védelmére:Higgye el, nem akarom menteni Miklóst, de nem ő a vétkes abban, hogy ez a tragédia bekövetkezett, hanem az az átkozott ital.”
A Nyíregyházi Megyei Bíróság a kamaszt június 10-én nem jogerősen 3 évnyi börtönbüntetéssel sújtotta.
Saját családját akarta kiirtani egy nyírgelsei részeg férfi
Este volt már, amikor 1981. február 4-én a 20 éves ifj. H. András hazaért Nyírgelsére Budapestről, ahol a Felvonószerelő Vállalatnál dolgozott betanított munkásként. Apja, a 44 éves, idősebb H. András, aki akkor már napok óta részeg volt, azzal vádolt a fiát, hogy biztos kirúgták, ezért ment haza,pedig a férfi egyik lánya riasztotta a testvérét amiatt, hogy apja majdnem kiirtotta a családot.
Ifj. H. András fizetése egy részét hazaadta, amit az apja mindig elivott. Azért akart a fővárosban dolgozni, mert nem bírta elviselni a férfi italozó életmódját. Amikor otthon volt, rendszerint „jó és megértő fiúként igyekezett szép szóval lecsendesíteni az apját a család nyugalma érdekében. Fáradozását azonban nem kísérte siker, s ezért február 1 -én, otthonlétekor – amikor az apja már két hete táppénzen volt — megállapodott a nagyobbik húgával, Piroskával: ha az apjuk viselkedése ismét tűrhetetlenné válna, tüstént táviratozzon neki budapesti munkahelyére” – írta meg a Magyar Rendőr 1981. október 10-e száma.
Február 3-ának hajnalán a férfi közel volt ahhoz, hogy puszta kézzel megölje a feleségét,
aztán Piroska nyakához szegezett egy kést. Így érte el, hogy lánya ne szaladjon orvosért, és szóljon a bátyjának.
A körzeti orvos jól ismerte a részegeskedő férfit, akit még a nagykállói Ideggyógyászati Intézetbe is beutalt amiatt, mert ha ivott, zavartan, agresszíven és beszámíthatatlanul viselkedett. Már pedig akkorra már évek óta és rendszeresen sokat ivott. 20 nap alatt képes volt 20 liternyi pálinkát eltüntetni egyedül. Az elmeorvosok arra jutottak, hogy neurózisban szenved, de nem elmebeteg. Felesége soha nem adott arra okot, hogy akár verbálisan, akár fizikailag bántsa, mégis gyakran megfenyegette és az életére tört. Csendben viselte a sorsát, éppúgy mint két fiuk és két lányuk. 1976-ban felcsillant a remény, amikor a férfi elvonókúrára ment, de nem használt neki és mivel az alkohol miatt szív- és májbeteg lett, többé nem utalhatták be huzamosabb ideig tartó kúrákra. Az alkoholtól eszét vesztő férfi támadásairól a saját édesapja is tudott.Könyörgött neki, hogy ne bántsa a családját, sőt, 1980 húsvétja előtt saját maga csavarta ki fia kezéből a disznőölő kést.
Húsvétkor pedig csak azért nem irtotta ki a családját a férfit, mert időben megérkeztek a rendőrök.
1981. április 4-én 22 óra körül az egész család lefeküdt aludni, de az éj leple alatt forrtak az indulatok. A családfő éjszaka többször felkelt a konyhában lévő ágyáról és beosont a szobába, ahol a szekrényben tartott pálinkából mindig ivott egy keveset. Eközben fennhangon azt hangoztatta, milyen változatosan bántaná a rokonait. Tehát nem ez volt az első eset, hogy ilyet tett, de talán az első, hogy a fia égtelen haragra gerjedt.
A faluban mindenki tudta, hogy az idősebb H. András földi pokollá tudja tenni bárki életét,
de azt aligha sejtették, hogy az ifjabb mire képes. A kis Andrást dolgos, nyugodt, a szüleit és két leánytestvérét szerető fiatalembernek ismerték. Ezen az éjjelen annyira ideges volt, hogy nyugtatót kért az édesanyjától. Már pirkadt, amikor az akkor már nagyon részeg férfi megint neki esett a fiának, hogy miért van otthon, miért nem dolgozik. Mivel az idősebb H. András gúnyolta is az ifjabbat, ez utóbbi bevallotta, hogy a húga hívta haza.
„Vitatkozásukra Piroska is felébredt, s kijelentette: ő is elmegy a háztól, mint András bátyja, hiszen ilyen körülmények között képtelen tovább tanulni. Az apjuk most már Piroskát kezdte el szidalmazni, és amikor a fiú a húga védelmére kelt még mindig kérlelő szavakkal,
felkapott egy kalapácsot, s azt harsogva, hogy most azután végez velük, az ágyon ülő fia fejére sújtott, akinek sikerült az ütleg elől elhajolnia,
s amikor az apja ismét feléje csapott a kalapáccsal, kezével kivédte az ütést” – idézte fel a támadás kezdetét a szaklap.
A kalapács leesett a földre. András megpróbálta megtudni, miért akarja őket megölni az apja, de nem kapott rá választ. A gyerekénél magasabb és erősebb férfi megragadta fia torkát. Édesanyja és Piroska megpróbálta szétválasztani őket, de nem sikerült. Ekkor a részeg ember megbotlott a konyhaszőnyegben, a fia pedig ráesett. Mivel ifj. H. András tartott attól, hogy a tőlük alig fél méterre lévő kalapácsot felkapja az apja, amivel megöli őt és a többieket is, apja fejére tette a kezét, és a konyhakőre nyomta.
Nem csak az arcát, a torkát is szorította.
Bár nem teljes erővel, mert csak megállítani és nem megölni akarta, az apja meghalt, a fiatal férfit pedig emberöléssel vádolták meg. A Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Rajka Sándor tanácsa nem találta bűnösnek ifj. H. Andrást az ellene felhozott vádban. A büntethetőséget kizáró okból, jogos védelem címén felmentette. Az ítélet jogerőssé vált.