A karma törvénye alapján az ember előbb-utóbb valamilyen módon azt kapja vissza az életben, amit ő ad másoknak. Egyaránt igaz ez a jó és a rossz cselekedetek esetében is. A tetteink az életünk alakulását befolyásoló következményekkel járnak nem csak másokra, de ránk nézve is. Nyilvánvalóan senki sem tudja tudományosan alátámasztani vagy éppen megcáfolni ezt az elméletet, de a saját életünkben és a világban is előfordulnak olyan esetek nap mint nap, amik elgondolkodtatnak minket ezzel kapcsolatban.
Csupán csak a véletlen művei lennének ezek a történések? Ezt mindenkinek a saját belátásra bízzuk.
Én, és az egyik barátom ugyanarra az állásra jelentkeztünk, és egszerre hívtak be minket az állásinterjúra. Az interjú egy pontján megkérdezték tőlünk, hogy szerintünk melyikünk alkalmasabb a pozícióra. Én egyből a barátomat mondtam, mivel tisztában voltam vele, hogy neki nagyobb szüksége lenne az állásra és a pénzre, mint nekem. A barátom magát ajánlotta, és váratlanul el is kezdett sározni engem az interjúztatók előtt, hogy növelje a saját esélyeit.
Annyira rosszul esett, hogy szó nélkül felálltam, elköszöntem az interjúztatóktól és elmentem. Még aznap felhívtak, nekem szeretnék adni az állást. A „barátom” azóta szóba sem áll velem.
Tegnap hatalmas dugóba kerültem az autópályán. Az előttem lévő luxusautó sofőrje egyszer csak úgy döntött, hogy a leállósávban kikerüli a sort, de pechjére állt egy rendőrautó is a dugóban. Azonnal leállították és megbüntették.
Amikor anyám terhes volt velem, apám váratlanul elhagyta őt. Gazdag és sikeres vállalkozó volt, de egy forintot sem hagyott anyámnak. Édesapámat csak fotókról ismertem, de felnőttként egyszer megpillantottam egy padon fekvő hajléktalan férfit. Egyből felismertem, hogy az apám az. Ő nem tudta, hogy ki vagyok, hiszen soha nem találkozott velem, én pedig inkább nem árultam el neki.
A következő két hónapban minden nap élelmet és aprópénzt vittem neki, aztán egyszer csak eltűnt. Csak a gyűrött műanyagpoharat találtam a helyén, amit mindig szorongatott. Hazavittem emlékbe. A karma utolérte őt.
Egy kis társasházban, ahol én is lakom, több lakás is egyetlen ember tulajdona, aki az első emeleten lakik. Egyszer a felette lévő lakást kiadta egy családnak. Nem voltak gazdagok, ezért elég visszafogottan éltek. A kisgyerekük nagyon sokat sírt, ami zavarta tulajdonost, ezért úgy döntött, hogy kirakja őket. Még a kauciót sem adta vissza nekik. Egy héttel később nagy vihar volt, és egy fa dőlt az új kocsijára a társasház előtt. Egyetlen másik autó vagy ember sem sérült meg, csak az ő kocsija.
A munkahelyemen eléggé egymásra hangolódtunk egy lánnyal. Járni kezdtünk, és később már a házasságot tervezgettük. Azonban egy nap kiderült, hogy viszonya van egy másik fickóval. Azonnal szakítottam vele, de utána még hosszú ideig tartott, míg feldolgoztam a történteket. Nemrégiben egy közös ismerősünk elmondta nekem, hogy az exem nagyon szerelmes a férfiba, akivel most együtt van, de a pali folyamatosan félrelép a háta mögött.
Egyik nap sorban álltam a bankban. Előttem egy kollégista lány állt egy fél befőttes üvegnyi apróval a kezében. Amikor ő következett, csak annyit mondott, hogy sürgősen be kell tennie a számlájára ezt a pénzt. Nagyjából kb. csak 5 dollár volt az üvegben összesen. Nagyon megsajnáltam, ezért adtam neki 50 dollárt, hogy azt is tegye a számlájára. Pincérként dolgozom egy étteremben, és még aznap este pontosan 50 dollár borravalót kaptam egy visszajáró vendégünktől. Pont annyit, amennyit odaadtam a lánynak korábban.
Ma reggel, mikor munkába mentem egy tahó fickó bevágott elém és elfoglalta a kinézett parkolóhelyemet. Közben pedig széles vigyorral az arcán még be is mutatott nekem.
Fél órával később kiderült, hogy hozzám jött állásinterjúra.
Volt egy kollégám, aki előszeretettel vette el mások holmijait a megkérdezésük nélkül. Tollat, vonalzót, csokit, és igazábból bármit, amire szemet vetett. Egy nap viszont tanulságos leckében volt része.
Teafiltereket szoktam tenni a cipőmbe, hogy elvegye a lábszagomat. Egyik nap a már használt teafiltereket az asztalomon hagytam, majd elmentem ebédelni. Mire visszajöttem, az ominózus kolléga közölte, hogy talált két teafiltert az asztalomon, és az egyikből főzött magának egy teát. Jó teázást kívántam neki, majd kivettem a cipőmből az éppen benne lévő filtereket, és megmutattam neki, hogy én mire szoktam azokat használni. A fickó öklendezve rohant a mosdóba.
Leave a Reply