A művészre a telenovella-rajongók a Szomszédok sorozat örökké morgó Virágh doktoraként emlékeznek, számtalan színházban játszott, színésztársai pedig a mai napig felidézik fanyar humorát és elmélyült színpadi játékát. Ezért is váltott ki döbbenetet, amikor kilenc éve kivetette magát kórházi szobája erkélyéről.A szarkasztikus stílusú művész saját bevallása szerint azért lett színész, mert jött a lehetőség, és ő úgy érezte, baromi jól mond verset, ezért belevágott, pedig eredetileg volt „rendes” szakmája: könyvkötészetet tanult.A színészet kedvéért változtatta meg a nevét is, eredetileg ugyanis Krausz Györgynek hívták. „Úgy döntöttem, ha én magyar színész vagyok, legyen magyar a nevem.
Kézdit választottam, a plakáton meg Kézdyt, mert az elegánsnak tűnt” – mondta , amikor arról kérdezték volt-e valami különös oka ennek a lépésnek. A Kádár-korszakban nem tartozott a túlságosan elismert művészek közé közé, nem irányult rá erős reflektorfény. Az 1936-ban született színészt, úgy hírlett, pályája során ötször terjesztették fel Kossuth-díjra, de egyszer sem kapta meg. Erről is a maga ironikus módján emlékezett meg, ha rákérdeztek: „Fáj, de nem érdekel, hogy úgy halok meg, hogy nem lesz Kossuth-díjam”. A színésztársadalomban ismert történet volt, hogy már Jászai Mari-díjat is későn kapott. Hogy miért, arról is volt egy története: „Amikor átvettem, Aczél György – aki pártállam fő kulturális fejese volt, és egyébként Pécsen volt országgyűlési képviselő – azt mondta: „Tudja, nem kellett volna olyan hamar eljönnie Pécsről”. Kézdy ezzel éreztette, hogy ez a nem túl elegáns kibúvó arra utalhatott, hogy a pártnál nincsen benne a topligában, hiszen ő tíz évig játszott Pécsett, ami nem kevés idő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1962-ben végzett, majd először a Debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, aztán 1967-ben a Pécsi Nemzeti Színház tagja lett. 1977 és 1978 között a Kecskeméti Katona József Színház színésze volt. 1978 és 1987 között a Nemzeti Színház tagja volt, de játszott vendégszínészként a Játékszínben is.
1987-től 1993-ig a Szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1993-ban került a Veszprémi Petőfi Színházhoz. Saját estje is volt, ennek műsorát főleg Orbán Ottó költő és Lázár Ervin író műveiből állított össze. 2006-ban Ivánka Csaba-díjat kapott, majd megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjét is. A magánéletéről nem szívesen beszélt, noha humorát az utolsó éveire is megőrizte. Szívesen sztorizott például arról, mekkora vidámság kerekedett otthon, amikor kiderült, hogy új autójának rendszáma a GOJ betűivel kezdődik. Sokáig nem tudott szabadulni a Szomszédok Virágh doktora szereptől, elképesztő népszerűségétől, ami – kisebb megrökönyödésére – a civil életébe is elkísérte. Megütközve mesélte többször is, hogy amikor az édesanyja haldoklott, az asszonyt kezelő főorvos lekollégázta a színészt. Tragédiájához – mint utólag kiderült – komoly egészségügyi problémák vezettek, ugyanis 2005-ben rákot diagnosztizáltak nála, ami köhögésrohamokat és erős fájdalmat okozott neki. Betegségét a kollégák és a barátok előtt is titkolta. A sors különös fintora, hogy a 77. születésnapja előtt egy héttel vetett véget az életének.
