A közel ezer izraeli halálos áldozattal járó terrorhadjárat forgatókönyvét a Hamasz 1987-ben írt alapokmánya tartalmazza. Az iszlamista szervezet ma is mindent pontosan úgy tesz, ahogy megalakulásakor megígérte: semmiféle „kétállami” megoldást nem tartanak elképzelhetőnek, Izrael általuk remélt megszűnéséig folytatják a harcukat.
Ha fellapozzuk a Hamasz alapokmányát, egyértelmű, hogy hirdetés
a radikális dzsihádot az iszlám hiteles formájának tekintik.
A Hamasz az egyiptomi alapítású Muzulmán Testvériségből fejlődött ki, amely konkrét politikai célokat tűzött ki a muszlim tömegek elé, és a vallási alapú jogtudományt (a sáriát) tekintették döntőnek programjukban.
Ez a hitvalláson alapuló politika lett az Muzulmán Testvériség eszméin megalakult szervezeteknek, így a Hamasznak is az alapelve.
„Az Iszlám Ellenállási Mozgalom programja maga az iszlám. Ebből meríti eszméit, gondolkodásmódját, a világról, az életről és az emberről való tanítását. Ehhez folyamodik a cselekvésben és a döntésekben, és ez ad inspirációt a választott út melletti kitartáshoz” – szögezi le az 1987-ben megalakult szervezet alapokmányának első cikkelye.
A következő mondattal a Hamasz kijelenti magáról, hogy a „modern kor legjelentősebb iszlám mozgalmának, a Muzulmán Testvériségnek” az egyik palesztinai szárnya.
A Hamasz az alapokmányában leszögezte, hogy céljai univerzálisak és változhatatlanok. Alkotmányukon a békefolyamat kedvéért sem voltak hajlandók egyetlen betűt sem változtatni.
Harcukat mindaddig folytatják, míg „a dolgok visszatérnek az eredeti helyükre, a föld a jogos tulajdonosához”.
Az alapokmány nem hagyja homályban, hogy mit is ért a föld visszafoglalása alatt: „Az Iszlám Ellenállási Mozgalom hiszi azt, hogy Palesztina földje iszlám szent terület, amely a jövő mozlim nemzedékeinek lett szentelve az Ítélet Napjáig. Egyetlen darabját sem szabad feladni: egyetlen arab országnak, sem királynak vagy elnöknek, sem szervezetnek – legyen az palesztin vagy arab – nincs joga ehhez.” Ezért a Hamasz árulásnak tekinti a nyugati vezetők által mantraként ismételt „kétállami megoldást”, és Iránnal együtt azt vallják, hogy
Izraelt el kell törölni a térképről.
Téved az, aki úgy gondolja, hogy Izrael engedményekkel – például a telepek építésének befagyasztásával vagy a gázai kivonulással – kiengesztelheti a őket. A Hamasz ugyanis nem tesz különbséget az izraeli „telepesek” és a „normál állampolgárok” között. Számukra a Tel Avivban vagy Eilaton élő szekuláris zsidók ugyanúgy törvénytelen megszállók, mint a Hebronban vagy Ciszjordániában a palesztin többség közé ékelődött „igazi” telepesek.
Sokan joggal meglepődtek azon, milyen gondosan megtervezett volt az Izrael elleni tömeges támadás. A Hamasz azonban kiemelkedő fontosságúnak tartja azt, hogy az oktatásban a vallási tananyaggal „együtt kell járnia az ellenség átfogó tanulmányozásának, [beleértve] az emberi és pénzügyi erőforrásainak a kutatását, erős, illetve gyenge pontjainak a tanulmányozását, az őket támogató és segítő erők felmérését is.”, annak érdekében, hogy a „a mozlim harcos ismerje a céljait, és ne tévessze szem elől az utat az őt körülvevő események forgatagában” – áll a Hamasz charta 16. cikkelyében.
Ilyen céltudatos, a gonoszságot a hatékonysággal és a modern technológiával ötvöző ellenséggel szemben kell most megtalálnia Izraelnek és az egész tágabban vett demokratikus világnak a megfelelő választ és védekezést.