odrogi Gyula Máté Erzsi pályatársa, s ugyanakkor nagy tisztelője volt. Mindketten Kossuth-díjasok, mindketten nemzet színészei. Már ifjú koruktól kezdve figyelemmel kísérték egymás pályafutását, nem csoda – hogy Bodrogi Gyulát nagyon megtörte a szomorú esemény. „Nagyon nagy színésznő volt. Elveszített a szakma egy olyan egyéniséget, akihez még csak hasonlót sem látok.
Ami mindig kell, és mindig hiánycikk, mert hatalmas színészi erő volt benne – mondta a story.hu- nak, miközben többször elcsuklott a hangja. – Ilyenkor az embernek csak a fájdalom jut eszébe. Nehéz erről beszélni, annyira váratlanul ért. Hirtelen, ami egyszer volt és jó volt, az egyszer csak nincs többé.” Bodrogi Gyula legnagyobb sajnálatára évek óta nem találkozott a színművésznővel. „Sajnos nem tartottuk a kapcsolatot. Régóta otthon volt, és beteg volt, még az összejövetelekre sem tudott eljönni. Csak akkor beszéltünk, amikor szomorú hírek jöttek…” Nagy színésznő volt, mi több, kiugróan tehetséges, nagy ereje volt a hitelesség Erzsinek!
Felnéztünk rá, és emlékszem, hogy főiskolás korunkban volt olyan darab, amit többször kellett megnézni, mert Erzsi játéka annyira rabul ejtett, hogy látni akartuk még egyszer… Évek óta fekvő beteg volt, réges-rég nem találkoztunk. Azonban az emlékeimben élénken él, a tiszta szívű, jókedvű lénye” Bodrogi Gyula saját magáról annyit mondott, hogy köszöni jól van, már pár kilót felszedett magára, de hazudna ha azt mondaná, hogy olyan mint régen. Megcélozta a száz évet, reméli összejön. Forrás