Egészen elképesztő, szégyenteljes módon estek egymásnak ismert emberek, közéleti szereplők Vágó István tragikus, váratlan halála miatt a közösségi oldalakon. Tényleg ilyenek vagyunk mi, magyarok, hogy egy kanál vízben meg tudnánk fojtani egymást?
Mint a Blikk megírta, Vágó István szombatra virradó éjjel hunyt el otthonában. A rengeteg nyelven beszélő kvízmester, akinek műsorain generációk nőttek fel, televíziós munkássága elvitathatatlanul nyomot hagyott mindenkiben. A művelt ember mintaképe volt halálig. Az utóbbi években a DK politikusaként vállalt közéleti szerepet. És Magyarországon ha valaki közéleti szerepet vállal, fel kell készülnie a legrosszabbra. Akármit is tett előtte, akárhány millió ember látta a műsorait és élvezte elmés okfejtéseit és parádés riposztjait a kvízekben, egyetlen mozdulattal törli el a múltját a mérhetetlenül és szégyellnivaló módon ocsmánnyá vált közbeszéd.
Magyarországon van apostoli látogatásán Ferenc pápa, a katolikus egyház feje, Jézus Krisztus földi helytartója, aki épp néhány órája beszélt a szeretetről és a szeretet nyelvéről a budapesti Rózsák terén. Három napig tartózkodik Magyarországon. Most mondom, ez nem lesz elég. Évekig itt kellene lennie közöttünk, hogy megváltoztassa azt, ami itt zajlik.
Mert eközben, mikor meghal egy ismert magyar, más ismert és ismeretlen magyarok a halálán veszekednek, őrjöngve, válogatott szidalmakat vágnak egymás fejéhez egy publicista közösségi oldalán a halálhírről szóló néhány mondat alatt. Persze, ez a néhány mondat is megérne egy misét…
Arról van szó, ami Apáti Bence közösségi oldalán történik. Az ismert konzervatív publicista nem épp a szokványos módon emlékezett meg Vágó István haláláról. Általában azok haláláról is másképp emlékszünk meg, akikkel éltükben nem voltunk egy véleményen. De ez a publicista magánügye persze. A jelenség azonban valami olyasmi, ami egészen rossz irányba mutat a magyar társadalom állapotát tekintve. Nemcsak a bejegyzés, hanem alatta a hozzászólások is. Amikre lehetne csak legyinteni, ha névtelen, arctalan netezők lennének, de sajnos véleményvezérek is vannak közöttük, közéleti szereplők, ismert emberek.
Apáti Bence publicista, konzervatív közéleti személyiség így írt a Facebook-oldalán:
„Elhunyt Vágó István. Öregkorára a DK politikusaként, Gyurcsány egyik legodaadóbb híveként időnként, sőt valójában szinte mindig olyan benyomást keltett, mint aki elvesztette a józan eszét, de most végre megpihenhet. Nyugodjék békében!”FB Post
A hozzászólások között aztán van minden. Egy ismert közéleti szereplő egyenesen leférgezi Apátit, de ez csak a jéghegy csúcsa, az egész bejegyzés és amit honfitársaink alatta művelnek, együtt valami olyan mély mocsarat alkotnak, amiből száz pápa sem tudna kirángatni minket. És ez még csak nem is egyedi. Az lett volna a csoda a korábbi tapasztalatok alapján, ha egy másik magyar haláláról méltó módon tudnánk megemlékezni.
Amikor gyerek voltam, még csak azt tudtuk, mit mond a szomszéd. Vagy, hogy mit beszélnek az utcában. Ma már mindent tudunk, mert csak-csak befújja a lakásunkba a közösségi oldalak szele az információkat. Ami nem lenne baj. A baj az, hogy amit befúj, az ijesztő. Egy ijesztő kép arról, milyenek is vagyunk egymással.
Még jó, hogy Ferenc pápa ezt nem látja. A rossz hír, hogy a főnöke igen.