Másodfokon ma ítélkeztek az ügyben.
Mint ismeretes, a 3 éves Dávidka 2019. augusztus 31-én egy
rendezvényen vett részt Zuglóban
édesanyjával, testvérébel és barátaikkal. Egy óvatlan pillanatban a
Füredi utca kereszteződésében kihúzta
kezét az őt átkísérni akaró kezéből és kifutott az úttestre, ahol egy
szabályosan közlekedő gépkocsi
elütötte. Sajnos a gyermek életét nem lehetett megmenteni.
Nyomoztak az ügyben, majd jó pár bírósági tárgyalás következett.
Először az édesanya volt a vádlott, aztán őt felmentették, majd
barátnőjét vádolták meg azzal, hogy nem
figyelt a gyermekre, nem fogta a kisfiú kezét a baleset előtt.
Múlt év szeptemberében a bíróság felmentette P. Carment, ám –
mivel az ügyész fellebbezett, ezért
másodfokra került az ügy.
Hiába reménykedtek a szülők, hogy végre – akkor – pont kerül az
eset végére. Sajnos a gyermek élete már
nem visszaállítható, az anya és a barátnő is szerették a gyermeket,
figyeltek rá, véleményük szerint ez egy
szörnyű véletlen volt.
A másodfokú tárgyaláson viszont pontot tettek az ügy végére –
legalábbis nagy eséllyel.
A barátnő – P. Carmen – ezen a tárgyaláson sem jelent meg. Ez
egyáltalán nem furcsa, mert nehéz dolog
ez, hisz születhet bármilyen felmentő ítélet – a lelkiismeret
furdalás, az önhibáztatás az sajnos mind az
édesanyát, mind Carment – élete végéig elkíséri.
Az ügyész arról beszélt, hogy azért, mert az édesanya nem vádlott,
még a barátnő lehet az.
Egy szemtanú állítása szerint Carmen fogta a gyermek kezét, ám a
kisfiú kirántotta a kezét. Az ügyész
véleménye szerint a hölgyet mikor a gyermek vele volt gondozási
kötelezettség terhelte.
Feltette a kérdést, hogy azzal, hogy fogta a gyermek kezét – vajon
mindent megtett-e a kicsi
biztonságáért?
Ha nem fogja meg a kezét – az egy külön kategória. De mikor
megfelelő egy kézfogás?
Akkor lehetett volna elkerülni a balesetet, ha a gyermek kezét
erőteljesen fogja meg, s nem tudja kihúzni
a gyerek simán.
Tudni kell, hogy Dávidka már egyszer kiszaladt egy nagyforgalmú
útra, hogy átmenjen testvéréhez.
Carmen ismerte ezt a történetet.
Az ügyész szerint ez gondatlanságból elkövetett bűncselekmény.
Az ügyész szerint pont az előzmények miatt lehetett tudatában a
veszélynek P. Carmen.
Szerinte – mivel nagy a lelki teher egy általános büntetésre lenne
szükség, hogy hasonló szörnyűségeket
megelőzhessenek, ezért ő szabadságvesztés büntetést javasolt, de
felfüggesztve.
Ezután Borbély Zoltán beszélt, az elhunyt gyermek jogi képviselője.
Ő azt mondta, hogy a gyermek nevében nem szeretné vádolni az
édesanyát, maga a megtörtént eset épp
elég büntetés.
Borbély Zoltán szerint Carmen esetében előre kilogikázható volt a
gyermek kirohanása, hisz már volt eset
rá – néhány perccel korábban.
Ezért ő azt mondta, hogy gondatlanságból elkövetett emberölésben
mondják ki vétkesnek.
Ezután P. Carmen ügyvédje beszélt. Ő a bíróságtól az első fokú
ítélet helybenhagyását kérte.
Úgy fogalmazott:
“Ha az édesanya nem érezte úgy, hogy bármit tennie kellett volna,
akkor P. Carmennek miért kellett volna
másként gondolkodnia? Hiszen ott volt mellette az édesanya is”
Arra az ügyészi véleményre, hogy a gyermeket ölbe kellett volna
venni, mert ezzel kizárható lett volna a
baleset létrejötte az mondta, hogy a vádlott testalkata ezt nem
engedte.
A védő szerint mikor az édesanyát felmentették, akkor Carment
fókuszálta be a bíróság – pedig a szülők
nem akarták vádolni.
Ők úgy gondolják,hogy bár van az esetnek morális felelőse, hisz jó
pár felnőtt tartózkodott a helyszínen, s
pont ezért – véleményük szerint – nem volt helyes az anyuka felé a
megszüntető határozat nem biztos,
hogy szerencsés volt.
Végül a bíróság ítéletet hirdetett:
P. Carmen ellen gondatlanságból elkövetett emberölés ügyében az
elsőfokú ítéletet helybenhagyták, azaz
felmentették a vádak alól. A bíró kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság
példa értékűen, az emberi
méltóságot tiszteletben tartva folytatta le az eljárást.