Kovács Lajos ritkán enged betekintést a magánéletébe, de most élete mélypontjáról is őszintén vallott.
Kovács Lajos, a népszerű színész egész életében imádott szakmájának élt, összesen 12 színházban dolgozott, több mint hatvan filmben játszott, és szinte mindent a munkájának rendelt alá.
– Nekem a színpad volt az életem (…), más nem érdekelt – mondta a Jászai Mari-díjas színész Veiszer Alinda műsorában, ahol a mentális válságairól is mesélt.
Mosolyogva idézte fel, hogy másfél hónapra még a zárt osztályra is bekerült. Bent ugyanis ő volt a nagy nevettető, aki jobb kedvre derítette a betegeket azzal, hogy utánozta őket. Megfigyelésként tekintett arra a néhány hétre, tapasztalatait pedig később a szerepei során kamatoztatta.
A kezelés oka az volt, hogy amikor Békéscsabán dolgozott, rendkívül nehezen viselte az ingázást, ezért rászokott olyan szerekre, amelyekkel képes volt ébren maradni. Erre azért volt szüksége, mert nem Békéscsabán lakott, de minden este a színház után haza akart menni a családjához, viszont autó hiányában stoppolnia kellett.
Volt, hogy este 11-kor állt ki az útra és másnap reggel vették fel, miközben kint mínuszok voltak. Máskor három órán át gyalogolt haza, vagy az út közepén feküdt le, annyira fáradt volt. Olyan is előfordult, hogy reggel 6-ra ért haza, aztán 8:20-kor már indult is vissza a reggeli próbára. Egy évig bírta ezt az ingázást, amíg „meg nem kettyent”.