Rövid méltósággal viselt betegség után , üzletünk alapítója Helén a mai napon elhunyt. A holnapi nap folyamán üzletünk zárva tart , megértéseteket köszönjük! A gyász, a veszteségeink feldolgozása az élet szerves részét képezi, ugyanakkor a legnehezebb feladatot jelenti. A családtagok, közelállók elvesztése általában a személyiség legmélyebb rétegeit is megmozgató, viharos érzésekkel, szorongásokkal kísért, elhúzódó folyamat. Gyászmunka azonban nem csak haláleset kapcsán válik szükségessé.
Az életút során fellépő nagy változások (pl. válás, elkerülés a szülői háztól, költözés, külföldi munkavállalás, iskola- vagy munkahelyváltás, fontos kapcsolatok megszakadása, tevékenységek megszűnése, munkanélküliség, nyugdíjazás) szintén súlyos veszteségélménnyé válhatnak, és ezeket hónapokig elhúzódó lelki változások kísérhetik. Az egyéni- és kollektív traumák átélését szintén hosszú gyászfeldolgozás követi. A legmegrázóbb esemény mégis a közvetlen hozzátartozók halála. Különösen nagy tehertétel a hozzátartozó hirtelen, váratlan halála és a gyermek elvesztése.
A gyász egy súlyos és komplex lelki folyamat, mely megrengeti elszenvedője lelki és fizikai egyensúlyát.
A gyászolást mégsem tekintjük betegségnek, hanem az élet természetes, – bár igen megterhelő – időszakának, mely az adott időszakban minden mást képes maga mögé utasítani. Minden ember másként gyászol. Sokszor a tágabb környezet számára túl erőteljes és hosszadalmas is a folyamat, igyekeznek nyomást gyakorolni a veszteség elszenvedőjére. Újból olyannak szeretnék látni őt, mint a veszteséget megelőzően, azt várják tőle, hogy térjen vissza korábban megszokott életébe. A tapasztalat azonban visszaigazolja a gyászév tradíciójának máig tartó érvényességét. Általában ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a feldolgozás eredményeként kialakulhasson egy új egyensúlyi helyzet, melyben az elhunyt már az emlékekben él, nem a mindennapi valóság része. Forrás